IV.

Up Yours!

Terjedelmes idő múlva, már arra leszek figyelmes, hogy a férfi, aki a helikoptert vezeti, azt közli, hogy megérkeztünk, mire én felvontam a szemöldököm. Na de hova is? Alattunk kopár síkság, a fű sárga, néha egy-egy villanyoszlop tűnik fel a tájon, egy fa sincs a környéken, a Nap kíméletlenül süt az emberek fejére, akiknek a buksiját vagy egy szalmakalap, egy kendő, esetleg egy baseballsapka védi meg a fejét. Ránéztem Rae csuklóján lévő órán az időt és az állam a padlót súrolta. Pontosabban az alattunk lévő földet. Rae felkuncogott, ahogy meglátta döbbent fizimiskámat, majd intett a vezetőnek, hogy tegye le a gépet, aki azonnal meg is kezdte a leszállást. Ahogy egyre közelebb értünk a talajhoz, megláttam egy nagyobb faházat, terasszal, egy garázzsal és egy hatalmas karámmal, míg a háztól egy kicsit távolabb volt felépítve az istálló. Ez komolyan egy tanya? A rendezők aztán tényleg komolyan veszik a helyszíneket! A helikopter landolt, mire a főnökömmel együtt azonnal ki is szálltunk, s nekem lehetőségem adatott közelebbről is megnézni az épületet és így a földről is ugyan az mondható el róla, mint a levegőből. Ez egy tipikus texasi tanya, tele állatokkal. A tikkasztó melegben hálát adtam magamnak, amiért egy trikót húztam fel ma és egy rövidnadrágot, vagy különben itt helyben összeestem volna. 

-Szedd a lábat Rosa. Így is csúsztunk, nem kéne még jobban.-int Rae és én, akár egy kiskutya indulok meg utána

Bent hála istennek volt légkondi, de még így is hihetetlenül meleg volt, egy férfi már le is vette a pólóját és úgy dolgozott, de mivel nő vagyok, ezt én így nem tehetem meg. Ilyenkor vagyok a legirigyebb a hímegyedekre. Ők nyáron kedvükre levehetik a pólójukat, de mi nem. Ez szemétség én mondom. Hangos kacaj rázta fel a csendet és Rara azonnal meg is indult a hang irányába, majd megláttam két férfi nekem háttal ülni. Mindkettőnek széles válla, izmos felkarja volt, az egyiknek sötétbarna, míg a másiknak inkább szőkés és éppen valami vígjátékot nézhettek. Talán az Apa Ég!-et a hallottak alapján, mert Adam Sandler hangját hallottam és a szöveg is nagyon ismerős volt nekem, meg nagyon máshol ilyen poénokat nem hallottam, mint ebben a filmben, szóval egészen biztos, hogy az Apa Ég!-et nézték. Rae vállon csapta a két férfit, akik ijedtükben megugrottak egy kicsit, mire én halkan felnevettem, de amikor a két hímegyed megfordult, azonnal eltűnt a jókedvem, csak az éktelen undor és harag maradt helyette. Ott ült előttem, alig másfél méterre, fél pucéran, hátranyalt hajjal és azzal az idegesítő félmosollyal az arcán. Teljes élőnagyságba ott volt velem szemben Jai Courtney, akit a színészek közül a legjobban utálok.

-Miért nem szóltatok, hogy itt vagytok?-szólal meg a barna hajú

-Hát nem azt csináltam az előbb Jackson?-nevet fel Rae

-De azért csinálhattad volna finomabban is!-dörzsöli meg a megcsapott területet, majd megpillant engem is

-Tanonc?-biccent felém

-Az lennék.-válaszolok a főnököm helyett

Feláll a kanapéról, mire a felsőtestét megpillantom és én hatalmasat nyelek, a szívem pedig ezerszeres gyorsasággal kezd el dobogni. Látszik, hogy sokat foglalkozott vele, de szerintem abszolút megérte. Pislogok egyet, hogy észhez térjek, majd elfogadom a felém nyújtott mancsát és kezet rázok vele. Ez a Jackson sokkal szimpatikusabb mint a kollégája azt már most el tudom dönteni. 

-Jackson.

-Rosabel, vagy Rosa, esetleg még Rose.

-Értem.-villantja meg az ezerwattos mosolyát, de mire bal oldalra nézek, addigra a szőkeség is felállt és mellettem állt

-Jai.

-Az előbb elismételtem, szóval szerintem tudod.-mondtam neki kicsit nyersen, mire láttam, hogy egy kicsit megcsappan az egója. Helyes!

-Akkor kezdjük is a munkát. Ti ketten menjetek el tusolni, mert iszonyat büdösek vagytok, addig Rosa meg keresi a ruhátokat.-utasít minket majd tapsol, mire mind a hárman három különböző irányba megyünk. Én belevetem magam a ruhák közé és gyorsan átolvasom a két jellemzést, majd lefutottam magam előtt a róluk látott képeket a neten és úgy állok neki a keresésnek. Mind a két fiúnak kivettem egy sima kék farmert és egy sportcipőt, de a felső ruhákkal már gondom volt. Meleg van, de olyan kell, amiben nem pusztulsz meg és hozzá kell még majd egy kiegészítő is, de ilyen nagyon egyszerű és ilyen tanyás. A szőkeségnek kivettem egy fekete trikót, hozzá pedig egy favágó inget, ugyanis az első jelenetében fát fog vágni, szóval miért is ne? De Jackson autót fog szerelni, így neki egy fehéret választottam és kirohantam a konyhába, ahol a férfiak cseverésztek.

-Van valahol egy olajos dolog?

-Minek az neked?-röhögi el magát az egyik harmincas évei végét járó férfi

-Ez nem volt válasz a kérdésemre.-fonom össze a karjaimat a melleim alatt

-A garázsban találsz.-legyint az egyik kamerás én pedig bólintással jelzem, hogy értettem

Kifutok a házból és egyenesen a garázsba futok, ahol már készen állva várt a terepjáró felnyitott háztetővel. Voltak ott olajos dolgok, nem is kevés, így megragadtam az alkalmat és elkezdtem beolajozni az eddig tiszta pólót, majd egy kicsit meghempergettem a homokba, majd elégedetten felhümmögtem. Ez most már tényleg úgy néz ki, mintha egy tanyasi fiú trikója lenne. Visszafutottam a házba, s Jackson ruháira terítettem a trikót, majd vártam, hogy megérkezzenek. Rara benézett megnézni az összeállítást, s tőle is egy elismerő pillantást kaptam, mire egy vigyor foglalt helyet az arcom nagy részén, de aztán belépett Jai és ránk nézett. Biccentettem az ágy felé, hogy ott keresse a ruháit, amit azonnal meg is fogott és el is kezdett öltözni. Büszkén néztem volna végig  munkámon, ha nem ő húzta volna fel a ruhákat, de mivel ő az egyik férfi főszereplő, így muszáj elviselnem, viszont Jackson-nak egész jól állt ez a tanyasi öltözködés, így rámosolyogtam.

-A kiegészítőkre szerintem nincs szükségetek, ugyanis Jackson-nak csak egy rongyra, Jai-nek meg egy baltára van szüksége, amit úgy is meg fogtok kapni.-magyarázom

-Szerintem ez egész jó lett.-néz végig magán a fiatalabbik

-Szerintem látni is lehet rajtatok, hogy a filmben ki lesz az idősebbik.-nézek Jai-ra gúnyosan, tekintve az igazi korára. A filmben egy fiatal húsz évest fog játszani, de a valóságban már betöltötte a harmadik x-et is. Tudom bunkóság volt tőlem, de egyszerűen nem tudtam nem kimondani, de a mosolyomat el tudtam nyomni, de így utólag, hogy kimondtam, szörnyen rosszul éreztem magam. Tudom, hogy neki nem esik jól és tudom, hogy nekem se esne jól, szóval lehajtottam a fejem. Hogy lehetek ekkora hülye?! Most komolyan a korával bántottam meg? Egyszer mindenki betölti a harmincadik életévét, szóval nem értem, hogy miért nem tartottam magamba a véleményem. Vettem egy mély levegőt és némán kértem bocsánatot tőle, de éreztem, hogy ez aligha lesz elég. Látom, ahogy a tekintete elsötétül a haragtól, amit én táplálok, szóval meg is értem, így továbbra is csukva tartom a számat. Érezni lehet, hogy Jai-ben a harag, a düh és a megbántottság kavarodik, bennem pedig a sajnálat, az utálat magam iránt és a félelem, miszerint, hogy fogom ezt vissza kapni, hiszen ő egy felnőtt férfi, aki sok mindent tapasztalt már, így tudja, hogy tudja megbántani a lányokat. Lehet, hogy ezelőtt nem szándékosan tette, de most egészen biztos, hogy szándékos lesz. 
-Szerintem inkább menjünk le és kezdjük el a forgatást.-szünteti meg a kínos és feszült csendet Rae, mire mindhárman bólintok, de máshogy. Jackson olyan "Értettem!" bólintással, én szégyenlősen, míg a szőkés hajú férfi ingerülten, s ez az érzelemkavalkádos csapat elindult lefelé a lépcsőn, de amikor kiléptem az ajtóból, egy izmos váll erősen nekem vágódott, s rögtön tudtam, hogy Jai az, így nem szóltam semmit. Tudom, hogy megérdemlem, s talán sokkal többet is. Küszködtem a keserű ízzel a számban és a gombóccal a torkomban, de így is a sírás szélén álltam. Egyszerűen nem értem, hogy hogy mondhattam ilyet neki. Nem is ismerem, lehet, nem is olyan, mint amilyennek én hittem, én pedig sikeresen elbuktam "az első benyomás sokat dobhat" vizsgán. Anyuék sok mindenre megtanítottam, de arra nem, hogy hogy bánjak az emberekkel és így magamtól nem nagyon tudtam megtanulni úgy néz ki. Beletúrtam a hajamba, majd megdörzsöltem az arcomat és megráztam a fejemet, hogy össze szedjem magamat, de továbbra is az a tekintet volt a fejemben, amit akkor váltottam ki a színészből, miután kimondtam azt a bizonyos mondatot. 

 -Jai, te menj a farakáshoz, Jackson, te pedig menj a garázsba. Siessetek, mert mindjárt megjönnek a többiek!-tapsolt a rendező, mire mindenki a helyére ment én viszont tanácstalanul álltam a tornácon és reménykedtem, hogy Marie-ék hamar ide fognak érni, vagy én szétesek. Szörnyen éreztem magam és éreztem, hogy ezt én most nagyon elrontottam. Leültem a lépcsőre és vártam, hogy végre ideérjen az én felmentő  seregem, de egy óra múlva sem érkeztek meg, így kezdtem azt fontolgatni, hogy bezárom magam a fürdőbe és ott kisírom magam, majd visszajövök, de amikor megláttam azt a sportcipőt, amit Jai-nek adtam, a szívem mintha megállt volna, s a levegő is a tüdőmbe rekedt, s bárhogy próbáltam kifújni, sehogy sem akaródzott menni. Megint tettem egy próbálkozást a torkomban lévő gombóc leküzdésére, de ugyancsak nem jártam sikerrel, így felnéztem és szembesültem életem első olyan tekintetével, amiben annyira harag volt, amennyit nehezen lehet elképzelni. Tudtam, hogy ha állnék, akkor a térdeim annyira remegnének, mint a nyárfalevél, így örültem, hogy leültem. Néztünk egymás szemébe pár másodpercig, majd hallottam, ahogy felmordul és megszólal.
-Remélem hamarosan kirúgnak valami miatt, vagy felmondasz, mert azzal a mondattal nem igazán tettél jó benyomást.-morogja 
-Tudom, s sajnálom. Igen kevés ez neked, de mást nem tudok mondani. 
Leguggolt elém, mire a tenyerem elkezdett izzadni, a szívem pedig ezerszeres gyorsasággal dübörgött a mellkasomban, a pulzusom pedig igencsak magas lehetett, ugyanis a félelem nem éppen a legjobb barátom.
-Jól hiszed, hogy ez kevés tanonc. Mondjuk ha már a korommal jöttél akkor én is mondanék neked valamit. Örülök, hogy nem vagyok már olyan fiatal és hülye, hogy egy ilyen semmirekellő kis fruska, mint te, elvonja a figyelmem a munkáról. Sajnálom azt a srácot akitől azt a láncot kaptad, ami a nyakadban van. Nem is értem, hogy egy ilyen lány hogy talált arra az érzésre, amit nem érdemel meg.-közölte velem a lehető legkomolyabban ezt a pár mondatot, bennem pedig belül elszakadt valami. Valami, ami miatt bőghetnékem támadt, de a büszkeségem miatt erősen arra koncentráltam, hogy megmutassam neki, hogy nem ijedtem meg és nem érzem magam megszégyenítve, holott nagyon is úgy éreztem magam. Negédesen elmosolyodott, ezzel elárulva, hogy átlát rajtam, de még most sem engedek. 
-Tényleg így gondolod? Én meg annak örülök, hogy magányosan tengeted az estéid nagy részét, míg a nő aki után áhítozol, az rád sem hederít. Annyira lerítt rólad, hogy nem rám számítottál. Már csak az a kérdés, ki is ez a bizonyos személy? Talán Shannon?-kérdeztem rá, mire az egész este megfeszült. Bingó!
-Úgy néz ki rátapintottam a lényegre.-kacsintottam rá-Vajon hányszor feküdtél le egy-egy lánnyal, hogy rá gondoltál?-feszítettem tovább a húrt és láttam, hogy nagyon türtőzteti magát, amiatt hogy lekeverjen nekem egy hatalmas pofont, pedig nagyon örülnék jelenleg annak a pofonnak. Igazán megérdemelném.
-Gyerünk, pofozz meg. Talán épp meglátja, s akkor már mindjárt mást gondol rólad, mint eddig. 
Ökölbe szorította a kezét és láttam rajta, hogy tényleg meg akarja tenni, de abban a pillanatban leszáll a gép, így feláll, majd farkasszemet néz velem.
-Azt hiszed nyertél? Azt majd meglátjuk, tanonc!-köpi oda, majd távozik, bennem pedig hatalmas pánik keletkezik

Itt is vagyok, ahogy ígértem, s remélem, hogy tetszett nektek. Igazából nem tudok mit mondani, szóval inkább nem is pötyögök tovább. Ja de még valamit! Nektek eddig, hogy tetszik a sztori? És milyen eddig a nyári szünet? :) 

Luna Moon