V.

Maybe I give up

Eltelt két hosszú alvás nélküli hét, így a korrektorom és az alapozóm igencsak fogyni kezdett az utóbbi napokban. A forgatás egész jól halad, viszont mióta megtörtént az a "kis" incidens, azóta Jai-jel kicsit sem javult a kapcsolatunk, mondhatni rosszabbodott. Amikor látom, akkor tudatában vagyok annak, hogy ez mind csak miattam történt, de valahogy nem vagyok képes leállni a bántásával, csak aztán valószínűleg vissza fog nyalni a fagyi. Meg mióta össze vesztünk, azóta semmilyen ruha nem jó neki, egyszerűen kiborít, pedig próbálok a kedvére tenni, de egyszerűen semmi. Lassan úgy érzem, hogy azt fogom egyszer csak mondani, hogy akkor állj alsógatyába a kamerák elé, de azt mégsem tehetem. Itt a tanyán a meleg kicsit sem vándorolt el, még mindig olyannyira nagy a hőség, mint az első nap. Meg végül aztán még korábban kell kelljek, ugyanis napi öt óra repülő oda-vissza nem a legjobb. Marie-n viszont egy kicsit sem látszik, hogy megviselte volna ez az egész, mondjuk ő már több éve van a szakmában, talán neki könnyebb. Jelenleg az egyik reggeli jelenetet veszik fel, ahogy Shannon reggelit csinál, közben pedig Jai nem hagyja békén és állandóan cukkolja, míg végül elvágja durván magát késsel a lány, én viszont kin ülök a lépcsőn, az arcomat dörzsölöm és továbbra is ostorozom magamat, amiért meg bántottam a férfit, s aznap igazán örültem volna, ha pofon vág. De tényleg. Neki is jobb lett volna, én pedig észhez térek. Hallom, ahogy bentről azt ordítják, hogy állj, mire felhorkanok. Ezt a szót már annyiszor hallottam ebben az egy órában, hogy kezdek kételkedni abban, hogy vannak más szavak is a rendező szótárában. Fél füllel végig hallgatom a magyarázását, majd meghallom, hogy Jai pólója nem jó ebbe a jelenetbe. Mondtam én, hogy az nem lesz jó, de ő csak is azt akarta! Be mentem a házba és a kezemben meglóbáltam a pólót, mire a férfi arca fintorba rándult. Láttam rajta, hogy végig tudta, hogy azt kellene felhúznia, de a büszkesége miatt nem tette. Nem mozdult meg, így sóhajtottam egyet és félve közelebb araszoltam hozzá és óvatosan oda nyújtottam neki.
-Figyelj. Ha nem tetszik, akkor szólj és beszélek Rae-vel, talán engedd.-suttogom
Izmai látványosan ellazulnak, majd egy kicsit megenyhült tekintettel veszi át a pólót közben pedig Shannon fürkésző tekintettel néz engem. Tisztában vagyok vele, hogy sejt valamit, de inkább legyintek és felvonszolom magam az emeletre segíteni Jackson-nak ugyanis ő pedig mindjárt lejön. Amikor benyitottam a szobába, ahol tartózkodott láttam, hogy telefonál, így inkább elindultam vissza felé, de ő fel állt, jelezve, hogy ne, majd gyorsan elköszönt. 
-Miattam nem kellett volna aggódnod, inkább a rendező miatt.-somolygok
-Lehet.-ránt vállat
-Akkor ugye te most fogsz majd menni suliba, de aztán késni fogsz, ugyanis segítesz majd ellátni Shannon sebét?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért, de ő csak bólintott
Kivettem neki egy vörös pólót, meg egy halásznadrágot, cipőnek pedig egy fekete vászoncipőt választottam. Fancsali arccal vette fel a ruhákat, így finoman megszólaltam:
-Nem tetszik?
-Ja nem, nem az, csak... Csak van egy gond otthon.
-Nem kell velem megosztanod, ha nem akarod.
-Igazából magam sem tudom, hogy akarom e.-mosolyodik el kínosan
-Családi ügyek vagy szerelmi élet?
-Az előbbi. Az anyám nincs jól. Nem jósolnak neki sokat.
-Miért nem kérsz egy kis szünetet és mész haza hozzá?
-Mert sajnos ez nem ilyen egyszerű. Így is csúsztunk, s nem akarnak még jobban. Minden vágyam haza menni, de ha haza is jutok, akkor nincs energiám semmire.    
-Az édesanyádról van szó és ha már csúsztatok, akkor nem mindegy, ha még egy napot csúsztok? Esetleg kettőt?
-Nem hiszem. 
-Biztos minden rendben lesz!-szorítom meg izmos vállát biztatóan, mire hálásan rám vigyorog és elmegy öltözni, én pedig magára hagyom, de az ajtóval szemben ott áll Jai, negédes vigyorral az arcán. A gyomrom görcsbe ugrott, s a számnak kesernyés íze lett. Na vajon most mivel akar elő állni? Hagyjam magam? Vagy megint a büszkeségem fog vezetni, ahogy őt is?
-Egyik nap seggfej vagy, a másik nap pedig segítesz? Mi vagy te, skizofrén?
-És te? Szintén elmondhatnám ezt én is!
-Rám miért?-köpi oda
-Velem köcsög vagy, másoknak, legfőképpen Shan-nek nyalsz.-nézek a szemébe
-Én legalább beszélek vele, nem úgy, mint te a papucsoddal.
-Képzeld, minden egyes nap beszélek vele és nem csak úgy, mint kolléga a kollégával, hanem úgy szerető a szeretővel.-állok meg előtte alig tíz centivel
-Ja és arról beszéltek, hogy mit vegyen neked a héten?
-Nem kis apám! Arról, hogy mennyire hiányzik a másik ajkának érintése, az ahogy a másik végig simít a testén, ahogy beszél hozzá. Hogy hogy ég az a terület ahol hozzá érünk a másikhoz.-suttogtam és végig néztem, ahogy szenved, Fájt látni, de mégsem hagytam magam.
-Míg te csak erről álmodozhatsz, én meg is tapasztalhatom. Igaz még hosszú idő, de neked talán még hosszabb.-hajolok oda a fejéhez, de aztán megérzem, hogy a csuklóm után kap és elkezdi szorítani. Fájni fájt, de még nem eszeveszettül. 
Lassan a kezére vezettem a tekintetemet, majd diadalittas vigyort festettem az arcomra, miközben sírni akartam és végig néztem, ahogy az arcát elborítja a vörös köd, s csak az jár a fejében, hogy hol tud belém rúgni. 
-Olyan vagy, mint egy kurva. Elbódítod a férfiakat, aztán pedig ott hagyod őket a francba. De engem nem fogsz. Mint mondtad, már idős vagyok a tiniket eljátszani, de én ezt büszkén viselem, ugyanis a te korodbeli lányok már nem tudnak semmit sem tenni, amivel elcsábíthatna, s ha mégis, akkor sem lenne olyan élvezetes, mint egy idősebb nővel, aki tudja is, mit kell tennie, nem várja, hogy megmondják.
-Akkor miért velem beszélgetsz, miért nem Shannon-nal?
-Azért, mert imádom szívni a véred, s várom, hogy mikor jelented be, hogy megtörtelek.-suttogja, majd ördögien felnevet és otthagy. Végig néztem, ahogy lemegy a lépcsőn, ahogy a járása azt sugározza, hogy közel jár a győzelemhez, s semmi sem állítja meg. 
Én viszont közel állok ahhoz, hogy megtörjön. Olyanokat mondok neki, amik nem igazak, sértem őt, miközben tudja, hogy valójában nem akarom, ugyanis már nincs erőm ehhez. Ránéztem a csuklómra, ami vörös volt, s egy kicsit feldagadt, de nem éreztem, azt hogy fáj, hanem csak a saját szégyenemet éreztem, amiért a saját előítéletem irányított, hogy esélyt sem hagyott arra, hogy meg ismerjem személyesen is ezt a férfit, ne csak az interneten olvassak róla. Tényleg le kéne álljak. Végig simítok az érintett területen és a Jai hűlt helyére nézek.
-Köszönöm!-motyogom, közben pedig elmorzsolok egy könnycseppet
Lesétálok és előkeresem a táskámat, hogy elfedjem a csuklóm vörösségét az alapozóhoz fordulok, de szomorúan veszem észre, hogy kifogyott. Tudtam, hogy el kéne menjek a boltba venni! Beletúrtam a hajamba, majd a fagyasztóba megnéztem, hogy van a jégkocka, s hála istennek van. Előkerestem egy rongyot, amiben bele tettem öt darabot, majd a rongy végeit összefogva, a csuklómra szorítottam a jégkockákat. Jól esett a hideg a felduzzadt csuklómnak, így lehunytam a szemem. Sokak sürögtek forogtak a házban, de én csak a csuklómra koncentráltam, s folyamatosan azt néztem, hogy mikor akar lemenni a duzzadtság és pirosság, de semmi. Aztán amikor megszólalt a rendező kiléptem a konyhából, de összefutottam Marie-vel. 
-Téged kereslek. Mit történt a csuklóddal?-veszi észre és azonnal alaposan szemügyre veszi
-Semmi, csak kicsit erősen bele vertem az egyik kilincsbe!-improvizáltam
-Kicsit?-hápogott
-Akkor nagyon?
-Jegeld, aztán a forgatás után meg szerzek neked egy fáslit.-mosolygott én pedig bólintottam, s kimentem a szokásos helyemre, a lépcsőhöz.    
Tényleg erősen megszorította a kezemet, de ezzel is valamennyire észhez térített. Bocsánatot kéne kérjek, de sürgősen, de ha a közelébe megyek, akkor megint veszekedés lesz a vége és nekem a mai napon nincs energiám még egyet levezetni, én csak egy kávét akarok, egy hatalmas szendvicset és az ágyamat, meg a húgommal találkozni és végre beszélni Mason-nel. Mind a ketten már eszeveszettül hiányoznak, de talán a fiú azt várja, hogy felkeressem, s talán ezt is kéne tegyem. Előkotortam a zsebemből a mobilomat, majd azonnal tárcsázni is kezdtem Mason-t, de csak a hangposta jelentkezett. Vagy le van merülve, vagy ki van kapcsolva, de tőle mi mást várhatok? Ha én hívtam sosem vette fel a telefont, szóval ehhez már hozzá szoktam, csak azért fájt, hogy most sem várta a hívásomat.
-Szia Mason! Csak annyit szeretnék mondani, ha van időd, akkor kérlek, hívj fel!-mondtam, s már csak arra kell várjak, hogy hívjon, még ha az csak két nap múlva lesz.
Megdörzsöltem a fejem, majd csalódottan vettem észre, hogy a jégből már víz lett, ami már előszeretettel csöpög a lábamra, így inkább félre tettem a rongyot, s megpróbáltam Greta-t felhívni, aki viszont azonnal felvette, mintha egész nap ezt várta volna.
-Végre, hogy megtaláltad a telefonszámot! 
-Sajnálom Greta, de mostanság nincs sok időm és a meleg elveszi az energiámat.
-Meleg? Itt zuhog az eső.
-De nem is otthon vagyok, hanem Texas-ban.
-Ugye vittél magaddal naptejet?
-Nem és azért nem, mert úgy sem vinne rá a lélek, hogy kimenjek a napra.
-Igyál sok vizet, de azért az ételt se hanyagold el.
-Jelenleg nincs más kívánságom, mint egy kávé, s egy hatalmas pofon.
-Mi a baj kincsem? 
-Hatalmas őrültséget csináltam.-álltam fel és elindultam a garázs felé, hogy nehogy meghallja. 
-Sok olyat csináltál, de most mit?
-Tudod van az a híresség, akit rühelltem, az a szőke hajú? 
-Mi az, hogy már csak rühellted?
-Közben meg tudtam róla egy-két dolgot, s beláttam, hogy nem is rossz, csak én vagyok előítéletes.
-Mivel bántottad meg?
-A korával jöttem, s azóta szívjuk egymás vérét, de én le akarok állni vele, de ha beszélni kezdünk, akkor abból veszekedés lesz a vége, majd utána azt kívánom, hogy pofozzanak fel, amiért nem állítottam le magam. 
-Hát erre tanítottalak én tégedet Rosabel White?!
-Sajnálom Greta, tényleg, de nem bírtam magamban tartani, s most már bánom.
-Ha haza jössz, akkor tartok neked egy alapos fejmosást, ifjú hölgy!
-Az jól jönne!-mosolyodok el.
-Viszont én leteszem, mert a húgodnak meg kell csináljam az uzsonnáját.
-Rendben. Puszilok mindenkit.
-Átadom. Szia!-köszön el, majd ki is nyomja a telefont
Visszaindulok a ház felé, de közben a nem rég megtörtént veszekedésen jár a fejem. Miért hazudok? Miért nem emelem fel a fehér zászlót és hagyom, hogy belém rúgjon, úgy ahogy én őbelé, csak kétszer olyan fájdalmasan? Miért vagyok ilyen előítéletes? Miért nem húzódok meg a sarokban, mint egy kisegér és hagyom, hogy az egérfogó elkapjon? Talán nem is nekem való ez a munka. Miért nem találták már fel az időgépet? Akkor minden könnyebb lenne.
-Minden rendben Rosa?-kérdi Shan
-Ühüm, csak sétálni akartam egyet.
-Hogy van a csuklód?
-Duzzadtan.-simítok végig a szóban forgó területen
-De, ha már itt tartunk, miért hazudsz?
-Tessék?-hökkenek le
-Miért hazudsz?-teszi fel újra a kérdést 

Sziasztok! Sajnálom, hogy eltűntem, de most már itt vagyok és remélhetőleg szeptember négyig nem lesz ekkora kihagyás. Remélem tteszett nektek a rész, kommenteljetek, jöhet hideg-meleg. :)

Luna Moon

IV.

Up Yours!

Terjedelmes idő múlva, már arra leszek figyelmes, hogy a férfi, aki a helikoptert vezeti, azt közli, hogy megérkeztünk, mire én felvontam a szemöldököm. Na de hova is? Alattunk kopár síkság, a fű sárga, néha egy-egy villanyoszlop tűnik fel a tájon, egy fa sincs a környéken, a Nap kíméletlenül süt az emberek fejére, akiknek a buksiját vagy egy szalmakalap, egy kendő, esetleg egy baseballsapka védi meg a fejét. Ránéztem Rae csuklóján lévő órán az időt és az állam a padlót súrolta. Pontosabban az alattunk lévő földet. Rae felkuncogott, ahogy meglátta döbbent fizimiskámat, majd intett a vezetőnek, hogy tegye le a gépet, aki azonnal meg is kezdte a leszállást. Ahogy egyre közelebb értünk a talajhoz, megláttam egy nagyobb faházat, terasszal, egy garázzsal és egy hatalmas karámmal, míg a háztól egy kicsit távolabb volt felépítve az istálló. Ez komolyan egy tanya? A rendezők aztán tényleg komolyan veszik a helyszíneket! A helikopter landolt, mire a főnökömmel együtt azonnal ki is szálltunk, s nekem lehetőségem adatott közelebbről is megnézni az épületet és így a földről is ugyan az mondható el róla, mint a levegőből. Ez egy tipikus texasi tanya, tele állatokkal. A tikkasztó melegben hálát adtam magamnak, amiért egy trikót húztam fel ma és egy rövidnadrágot, vagy különben itt helyben összeestem volna. 

-Szedd a lábat Rosa. Így is csúsztunk, nem kéne még jobban.-int Rae és én, akár egy kiskutya indulok meg utána

Bent hála istennek volt légkondi, de még így is hihetetlenül meleg volt, egy férfi már le is vette a pólóját és úgy dolgozott, de mivel nő vagyok, ezt én így nem tehetem meg. Ilyenkor vagyok a legirigyebb a hímegyedekre. Ők nyáron kedvükre levehetik a pólójukat, de mi nem. Ez szemétség én mondom. Hangos kacaj rázta fel a csendet és Rara azonnal meg is indult a hang irányába, majd megláttam két férfi nekem háttal ülni. Mindkettőnek széles válla, izmos felkarja volt, az egyiknek sötétbarna, míg a másiknak inkább szőkés és éppen valami vígjátékot nézhettek. Talán az Apa Ég!-et a hallottak alapján, mert Adam Sandler hangját hallottam és a szöveg is nagyon ismerős volt nekem, meg nagyon máshol ilyen poénokat nem hallottam, mint ebben a filmben, szóval egészen biztos, hogy az Apa Ég!-et nézték. Rae vállon csapta a két férfit, akik ijedtükben megugrottak egy kicsit, mire én halkan felnevettem, de amikor a két hímegyed megfordult, azonnal eltűnt a jókedvem, csak az éktelen undor és harag maradt helyette. Ott ült előttem, alig másfél méterre, fél pucéran, hátranyalt hajjal és azzal az idegesítő félmosollyal az arcán. Teljes élőnagyságba ott volt velem szemben Jai Courtney, akit a színészek közül a legjobban utálok.

-Miért nem szóltatok, hogy itt vagytok?-szólal meg a barna hajú

-Hát nem azt csináltam az előbb Jackson?-nevet fel Rae

-De azért csinálhattad volna finomabban is!-dörzsöli meg a megcsapott területet, majd megpillant engem is

-Tanonc?-biccent felém

-Az lennék.-válaszolok a főnököm helyett

Feláll a kanapéról, mire a felsőtestét megpillantom és én hatalmasat nyelek, a szívem pedig ezerszeres gyorsasággal kezd el dobogni. Látszik, hogy sokat foglalkozott vele, de szerintem abszolút megérte. Pislogok egyet, hogy észhez térjek, majd elfogadom a felém nyújtott mancsát és kezet rázok vele. Ez a Jackson sokkal szimpatikusabb mint a kollégája azt már most el tudom dönteni. 

-Jackson.

-Rosabel, vagy Rosa, esetleg még Rose.

-Értem.-villantja meg az ezerwattos mosolyát, de mire bal oldalra nézek, addigra a szőkeség is felállt és mellettem állt

-Jai.

-Az előbb elismételtem, szóval szerintem tudod.-mondtam neki kicsit nyersen, mire láttam, hogy egy kicsit megcsappan az egója. Helyes!

-Akkor kezdjük is a munkát. Ti ketten menjetek el tusolni, mert iszonyat büdösek vagytok, addig Rosa meg keresi a ruhátokat.-utasít minket majd tapsol, mire mind a hárman három különböző irányba megyünk. Én belevetem magam a ruhák közé és gyorsan átolvasom a két jellemzést, majd lefutottam magam előtt a róluk látott képeket a neten és úgy állok neki a keresésnek. Mind a két fiúnak kivettem egy sima kék farmert és egy sportcipőt, de a felső ruhákkal már gondom volt. Meleg van, de olyan kell, amiben nem pusztulsz meg és hozzá kell még majd egy kiegészítő is, de ilyen nagyon egyszerű és ilyen tanyás. A szőkeségnek kivettem egy fekete trikót, hozzá pedig egy favágó inget, ugyanis az első jelenetében fát fog vágni, szóval miért is ne? De Jackson autót fog szerelni, így neki egy fehéret választottam és kirohantam a konyhába, ahol a férfiak cseverésztek.

-Van valahol egy olajos dolog?

-Minek az neked?-röhögi el magát az egyik harmincas évei végét járó férfi

-Ez nem volt válasz a kérdésemre.-fonom össze a karjaimat a melleim alatt

-A garázsban találsz.-legyint az egyik kamerás én pedig bólintással jelzem, hogy értettem

Kifutok a házból és egyenesen a garázsba futok, ahol már készen állva várt a terepjáró felnyitott háztetővel. Voltak ott olajos dolgok, nem is kevés, így megragadtam az alkalmat és elkezdtem beolajozni az eddig tiszta pólót, majd egy kicsit meghempergettem a homokba, majd elégedetten felhümmögtem. Ez most már tényleg úgy néz ki, mintha egy tanyasi fiú trikója lenne. Visszafutottam a házba, s Jackson ruháira terítettem a trikót, majd vártam, hogy megérkezzenek. Rara benézett megnézni az összeállítást, s tőle is egy elismerő pillantást kaptam, mire egy vigyor foglalt helyet az arcom nagy részén, de aztán belépett Jai és ránk nézett. Biccentettem az ágy felé, hogy ott keresse a ruháit, amit azonnal meg is fogott és el is kezdett öltözni. Büszkén néztem volna végig  munkámon, ha nem ő húzta volna fel a ruhákat, de mivel ő az egyik férfi főszereplő, így muszáj elviselnem, viszont Jackson-nak egész jól állt ez a tanyasi öltözködés, így rámosolyogtam.

-A kiegészítőkre szerintem nincs szükségetek, ugyanis Jackson-nak csak egy rongyra, Jai-nek meg egy baltára van szüksége, amit úgy is meg fogtok kapni.-magyarázom

-Szerintem ez egész jó lett.-néz végig magán a fiatalabbik

-Szerintem látni is lehet rajtatok, hogy a filmben ki lesz az idősebbik.-nézek Jai-ra gúnyosan, tekintve az igazi korára. A filmben egy fiatal húsz évest fog játszani, de a valóságban már betöltötte a harmadik x-et is. Tudom bunkóság volt tőlem, de egyszerűen nem tudtam nem kimondani, de a mosolyomat el tudtam nyomni, de így utólag, hogy kimondtam, szörnyen rosszul éreztem magam. Tudom, hogy neki nem esik jól és tudom, hogy nekem se esne jól, szóval lehajtottam a fejem. Hogy lehetek ekkora hülye?! Most komolyan a korával bántottam meg? Egyszer mindenki betölti a harmincadik életévét, szóval nem értem, hogy miért nem tartottam magamba a véleményem. Vettem egy mély levegőt és némán kértem bocsánatot tőle, de éreztem, hogy ez aligha lesz elég. Látom, ahogy a tekintete elsötétül a haragtól, amit én táplálok, szóval meg is értem, így továbbra is csukva tartom a számat. Érezni lehet, hogy Jai-ben a harag, a düh és a megbántottság kavarodik, bennem pedig a sajnálat, az utálat magam iránt és a félelem, miszerint, hogy fogom ezt vissza kapni, hiszen ő egy felnőtt férfi, aki sok mindent tapasztalt már, így tudja, hogy tudja megbántani a lányokat. Lehet, hogy ezelőtt nem szándékosan tette, de most egészen biztos, hogy szándékos lesz. 
-Szerintem inkább menjünk le és kezdjük el a forgatást.-szünteti meg a kínos és feszült csendet Rae, mire mindhárman bólintok, de máshogy. Jackson olyan "Értettem!" bólintással, én szégyenlősen, míg a szőkés hajú férfi ingerülten, s ez az érzelemkavalkádos csapat elindult lefelé a lépcsőn, de amikor kiléptem az ajtóból, egy izmos váll erősen nekem vágódott, s rögtön tudtam, hogy Jai az, így nem szóltam semmit. Tudom, hogy megérdemlem, s talán sokkal többet is. Küszködtem a keserű ízzel a számban és a gombóccal a torkomban, de így is a sírás szélén álltam. Egyszerűen nem értem, hogy hogy mondhattam ilyet neki. Nem is ismerem, lehet, nem is olyan, mint amilyennek én hittem, én pedig sikeresen elbuktam "az első benyomás sokat dobhat" vizsgán. Anyuék sok mindenre megtanítottam, de arra nem, hogy hogy bánjak az emberekkel és így magamtól nem nagyon tudtam megtanulni úgy néz ki. Beletúrtam a hajamba, majd megdörzsöltem az arcomat és megráztam a fejemet, hogy össze szedjem magamat, de továbbra is az a tekintet volt a fejemben, amit akkor váltottam ki a színészből, miután kimondtam azt a bizonyos mondatot. 

 -Jai, te menj a farakáshoz, Jackson, te pedig menj a garázsba. Siessetek, mert mindjárt megjönnek a többiek!-tapsolt a rendező, mire mindenki a helyére ment én viszont tanácstalanul álltam a tornácon és reménykedtem, hogy Marie-ék hamar ide fognak érni, vagy én szétesek. Szörnyen éreztem magam és éreztem, hogy ezt én most nagyon elrontottam. Leültem a lépcsőre és vártam, hogy végre ideérjen az én felmentő  seregem, de egy óra múlva sem érkeztek meg, így kezdtem azt fontolgatni, hogy bezárom magam a fürdőbe és ott kisírom magam, majd visszajövök, de amikor megláttam azt a sportcipőt, amit Jai-nek adtam, a szívem mintha megállt volna, s a levegő is a tüdőmbe rekedt, s bárhogy próbáltam kifújni, sehogy sem akaródzott menni. Megint tettem egy próbálkozást a torkomban lévő gombóc leküzdésére, de ugyancsak nem jártam sikerrel, így felnéztem és szembesültem életem első olyan tekintetével, amiben annyira harag volt, amennyit nehezen lehet elképzelni. Tudtam, hogy ha állnék, akkor a térdeim annyira remegnének, mint a nyárfalevél, így örültem, hogy leültem. Néztünk egymás szemébe pár másodpercig, majd hallottam, ahogy felmordul és megszólal.
-Remélem hamarosan kirúgnak valami miatt, vagy felmondasz, mert azzal a mondattal nem igazán tettél jó benyomást.-morogja 
-Tudom, s sajnálom. Igen kevés ez neked, de mást nem tudok mondani. 
Leguggolt elém, mire a tenyerem elkezdett izzadni, a szívem pedig ezerszeres gyorsasággal dübörgött a mellkasomban, a pulzusom pedig igencsak magas lehetett, ugyanis a félelem nem éppen a legjobb barátom.
-Jól hiszed, hogy ez kevés tanonc. Mondjuk ha már a korommal jöttél akkor én is mondanék neked valamit. Örülök, hogy nem vagyok már olyan fiatal és hülye, hogy egy ilyen semmirekellő kis fruska, mint te, elvonja a figyelmem a munkáról. Sajnálom azt a srácot akitől azt a láncot kaptad, ami a nyakadban van. Nem is értem, hogy egy ilyen lány hogy talált arra az érzésre, amit nem érdemel meg.-közölte velem a lehető legkomolyabban ezt a pár mondatot, bennem pedig belül elszakadt valami. Valami, ami miatt bőghetnékem támadt, de a büszkeségem miatt erősen arra koncentráltam, hogy megmutassam neki, hogy nem ijedtem meg és nem érzem magam megszégyenítve, holott nagyon is úgy éreztem magam. Negédesen elmosolyodott, ezzel elárulva, hogy átlát rajtam, de még most sem engedek. 
-Tényleg így gondolod? Én meg annak örülök, hogy magányosan tengeted az estéid nagy részét, míg a nő aki után áhítozol, az rád sem hederít. Annyira lerítt rólad, hogy nem rám számítottál. Már csak az a kérdés, ki is ez a bizonyos személy? Talán Shannon?-kérdeztem rá, mire az egész este megfeszült. Bingó!
-Úgy néz ki rátapintottam a lényegre.-kacsintottam rá-Vajon hányszor feküdtél le egy-egy lánnyal, hogy rá gondoltál?-feszítettem tovább a húrt és láttam, hogy nagyon türtőzteti magát, amiatt hogy lekeverjen nekem egy hatalmas pofont, pedig nagyon örülnék jelenleg annak a pofonnak. Igazán megérdemelném.
-Gyerünk, pofozz meg. Talán épp meglátja, s akkor már mindjárt mást gondol rólad, mint eddig. 
Ökölbe szorította a kezét és láttam rajta, hogy tényleg meg akarja tenni, de abban a pillanatban leszáll a gép, így feláll, majd farkasszemet néz velem.
-Azt hiszed nyertél? Azt majd meglátjuk, tanonc!-köpi oda, majd távozik, bennem pedig hatalmas pánik keletkezik

Itt is vagyok, ahogy ígértem, s remélem, hogy tetszett nektek. Igazából nem tudok mit mondani, szóval inkább nem is pötyögök tovább. Ja de még valamit! Nektek eddig, hogy tetszik a sztori? És milyen eddig a nyári szünet? :) 

Luna Moon 

III.

First day

A lakás közepes méretű volt, s nagyon otthonos. Az előszoba rögtön olyan hangulatba hozott, mintha otthon lennék, ami így az ideköltözésem napján, eléggé jól jött. A falak meleg színekben pompáztak, a díszek összhangban voltak a színekkel. A parkettát minden helyiségben-kivéve a fürdőt-egy puha, szőrös szőnyeg fedett különböző féle formákban. Az előszobában hosszú, a nappaliban kerek, a hálókban félkör. A nappaliban egy kényelmes barna kanapé és egy fotel állt, középen egy dohányzóasztal, a mögött pedig állt a Tv. A falakon képek ezrei voltak, amiken az itt lakó lány mindegyiken mosolygott. A legtöbb fotón a barátaival volt, de előfordult olyan is, ahol a családjával mosolyognak a kamerába, vagy éppen a gimis ballagásán táncol, vagy a barátjával váltanak egy csókot. Az utóbbiról eszembe jutott, az a kép, ami először készült rólunk. Ugyanígy álltunk, csak a háttérben nem egy tenger volt, ami elnyelte a Napot, hanem a koleszszobámba. Ez a háttér sokkal szebb és jobban is illik a hangulathoz, de akkor sem cserélném el. Az emlékre elkaptam a fotóról a tekintetemet és bepillantottam a konyhába. Nem volt túl nagy, de alaposan fel volt szerelve. Az asztalon volt egy pizzás doboz és az illatok alapján a tegnapi nap folyamán esetleg ma rendelte a szobatársam. Ő is észrevette, hogy az üres pizzás dobozt fixírozom, így gyorsan oda is rohant és ki is dobta a kukába. Elővette a telefonját, majd közölte, hogy melyik szoba az enyém és már valakivel beszélt is. Megráztam a fejem és kuncogva besétáltam a szobámba, majd a cuccaimat ledobtam a földre. A falak zöldek, az ágynemű fehér színben pompázott, a szekrények és az íróasztal valószínűleg körtefából készültek, s így az összhang nagyon barátságos volt. Az itteni szőnyeg ugye fél kor alakú volt és fehér, akár a hó. Az ablakhoz sétáltam és úgy néztem végig New York városán, ugyanis ahol Marie lakott, be lehetett látni fél NYC-t. Csodálatos látványt nyújtott, s elmosolyodtam. Otthon vagyok. Igaz, nem itt nőttem fel, de ezt a helyet mindig is jobban tartottam az otthonomnak, mintsem azt, amiből ide költöztem. Az olyan rideg volt és már abból lehetett látni, hogy egy gazdag család lakik benne, hogy a kapura nézett. Komolyan. Az a kapu körülbelül annyiba került, mint ebben a szobában a berendezés. Vagyis hát biztos ütötte azt az árat. 
-Rosa drága. Nekem most el kell mennem mert Shan megkért, hogy segítsek neki. Nagy gond ha itthon hagylak egy kis ideig?-hajol be a szobába Marie
-Már miért lenne gond?-nevetek fel
-Csak úgy!-ránt vállat-Na, de én megyek. Puszi!-köszön el, s pár másodperc múlva már a bejárati ajtó túloldalán van. Amilyen heves a lány, olyan szép.
Beültem a nappaliban lévő Tv elé, s unalmamban elkezdtem a csatornákon lévő filmekbe bele-belenézni, de úgy igazán egyik sem fogott meg, kívéve amikor végre egy normális filmet találtam, ami nem más volt, mint a Terminátor 5:Genisys. Nem tudom ki hogy van vele, de én már csak azért imádom, mert Arnold Schwarzenegger van benne. Az összes részt láttam már vagy ötmilliószor, de valahogy még nem tudtam megunni, meg hát ez új rész, szóval miért is ne? De aztán megláttam azt a szőke hajú fazont, akit viszont ki nem állhatok. Komolyan, miért ő játssza John apját, miért nem valaki más? Vannak nála sokkal jobb színészek is, de nem. Helyette egy ilyen szart raktak bele. De igazából mindegy. A lényeg hogy van új rész, csak a férfifőszereplő nem való oda egyáltalán. A gonoszt eljátszani az megy neki, de az már kevésbé, hogy ő legyen a filmben a megmentő. Nem is értem, hogy a testén kívül miért szeretik annyian, mert a teste az bizony jó, nem tagadom. Csak ne lenne az a személyiség. Bahh. Csillogó szemekkel néztem azokat a jeleneteket, amikben nem kapott olyan nagy szerepet Jai, de hát mivel főszereplő, így nem sok olyan volt, de azokat mindig kiélveztem. Aztán pedig egyszer csak a telefonom jelezte, hogy ideje aludni menni. Szomorúan vettem tudomásul, hogy még sok van hátra a filmből, de mivel a munka az munka, ezért muszáj, így hát gyorsan letusoltam és utána már ágyba is bújtam.

***

Reggel az órám hangosan csörgött, mire a szomszéd szobában lakó barátnőm, hangosan elkezdte verni a falt, így a néma kérésének eleget téve, kikapcsoltam az ébresztőmet és azután már indultam is a szekrényem felé. Egy átlagos fehér trikót és egy magas derekú rövidnadrágot választottam, hozzá pedig kiegészítő gyanánt egy ezüst láncot. Spurizva indultam meg a sminktáskámmal a fürdőbe, majd magamra is zártam annak az ajtaját és neki is láttam a sminkelésnek. Nem akartam túlzásba esni, csak hogy egy kicsit látszódjon valami, ezért csak kihúztam a szememet tussal és egy szájfénnyel turbóztam fel a sminkem, majd neki is álltam a további teendőimnek. Marie már az ajtót rúgta, s nyöszörgött, de én azért sem gyorsítottam. 

-Rose. Igyekezz, mert még kávét is kell vennünk út közbe!

-Meg vagyok házisárkány!-nyitom ki az ajtót

-Házisárkány?!

-Igen. Házisárkány!-kacsintok

Otthagytam a fürdőszoba ajtajában, ugyanis ennem kell valamit, vagy meg fogok pusztulni, de Marie nem szokott túlságosan sokat enni, ezért neki elhanyagolható a reggelizés. Igyekezve csináltam magamnak egy szendvicset és azt kezdtem el falatozni, miközben pedig elkezdtem azon gondolkodni, hogy mégis milyen filmet forgatnak. Kaland? Fantasy? Sci-fi? Esetleg Marvel? És kik lesznek a szereplők? Olyan alap tudnivalókat nem tudok amiket azért szerintem illene, főleg ha te fogod öltöztetni őket. Marie intett, hogy menjek, majd szendviccsel a számba indultam meg utána és úgy futottam le a lépcsőn, Anya ezért egészen biztos leordított volna, aztán pedig egy egy órás fejmosásban részesített volna, de mivel ő most nincs itt, végre azt csinálhatok, amit csak akarok. Furcsa, hogy nem hallom anyám hangját ma reggel. Eddig mindig szóvá tette, hogy valamit nem jól csináltam, beszéljek úgy, ahogy egy hölgy szokott, elmondta a számára fontos tudnivalókat a napról és egyéb dolgok, de most hála istennek ettől megszabadultam. Már tele volt a folytonos parancsokból a hócipőm, meg a másik, hogy mikor megyek férjhez. Nem értem miért nem tudja megérteni, hogy én még nem érzem magam készen arra, hogy valakihez hozzá kössem az életemet és a felsége legyek. Nekem meg még nincs szükségem arra, hogy esküvőt szervezzek. Másoknak szívesen segítek, de én magamnak még nem szeretnék. 

-A szokásos kávé?-kérdi Marie én pedig pislogva nézek rá. Már itt is vagyunk?

-Igen.-bólintok, ő pedig be is sétál a kávézóba

Hihetetlen, hogy én mennyire ki tudom zárni a világot amikor a gondolataim rabja vagyok. Elmosolyodtam, majd egy érdekes hír hallatán elkezdtem fülelni.

-Mond csak Shannon, hogy haladnak a munkálatok a filmnél?-kérdezi egy férfi

-Hát még nagyon az elején tartunk, de ahhoz képest egész jól. Szerencsére nagyon jó színészekkel szerepelek majd együtt, akik nagyon tehetségesek, de tényleg, meg így sokkal könnyebb is. 

-És a közelgő albumodra, hogy van időd?

-Úgy, hogy sok kávét iszok.-nevet fel

-De azért aludni is kell.

-Hát mostanság nagyon keveset alszok, de amint kiadjuk az albumot, akkor már sokkal több szabadidőm lesz és akkor kialszom magam.

-Shannon. Áruld el nekünk. Pontosan miről is fog szólni a film?

-Andrew. Ezt nem mondhatom el.

-Csak egy kicsit a hallgatók számára.-könyörög a nőnek

-Na jó. Egy nagyvárosi lányról szól, aki egy farmra fog költözni, mert ott lakik az anyjának a barátja és akkor innentől kezdve nem mondok semmit.-kuncog

-Szóval azt fogjuk megnézni majd, hogy egy nagyvárosi lány, hogy fog alkalmazkodni a tanyasi élethez?

-Mondhatjuk így is.

-Köszönöm, hogy válaszoltál erre a kérdésre. De sajnos lejárt az időnk és neked is menned kell.

-Hát igen. Hírességként az élet csak úgy rohan. Köszönöm, hogy itt lehettem.

-Én köszönöm, hogy eljöttél. De most folytassuk...-kezd bele egy másik témába, de akkor száll be a kocsiba Marie    

-Marie. Mi lesz a filmnek a címe?-kérdezem

-Valami olyasmi, hogy a költözés szerelemmel jön. Tudod, mint a Szerelem gyerekkel jön filmnél.
-És én kit is fogok öltöztetni?
-Azt majd Rara eldönti. De még ne stresszelj, jó?  

Amikor beléptünk a forgatás helyszínére, akkor azt hittem, hogy ott helyben dobom magam hanyatt. Ez olyan igazi tömény gazdag ember lakása volt. A legtöbb dolog fekete-fehér, s méreg drága. Nem tudom kinek van pénze egy ilyet megvenni, egyáltalán egy épeszű ember ennyi pénzből nem egy lakosztályt vesz, hanem körbeutazza, mondjuk fél vagy talán egész Európát! Sajnos nem tudtam sokáig vizslatni a helyet, ugyanis Rae karon ragadott minket és elrángott minket egy kisebb hálószobába, ahol egy fiatal szőkés-feketés hajú nő várt ránk egy fehér köntösben. 
-Szia Shan!-öleli meg Marie a nőt. Szóval ez a Shan lenne az, aki a rádióban is beszélt?
-Helló lányok. Shannon Young vagyok!-mutatkozik be és a jobbját nyújtja
-Rosabel, de hívhatsz Rose, vagy Rosa-nak is.-mosolygok rá
-Szép neved van!
-Köszönöm.
-Szóval Rose. Az lesz most a dolgod, hogy végig nézed hogyan segít Marie Shannon-nak és utána elviszlek a másik helyszínre, ahol a férfifőszereplőkkel fogsz találkozni. 
-Szegénynek már elsőre két pasit adsz?
-Az elején kemény munka, utána pihenés. Nálam ez mindig is így ment.-ránt vállat, majd kilépett a szobából
-Akkor kezdjük is. Te menj el tusolni én addig átböngészem a ruhatárat és, mire visszajössz már öltözhetsz is.-utasítja Shan-t Marie, aki már félig a ruhatárban van
A nő felnevet és már a fürdőben is van, én pedig nézem, hogy mit hogyan választ ki Marie. Először a felsők, majd a nadrágok, aztán jönnek a cipők, végül pedig a kiegészítők, de mielőtt választana, mindet átnézi. A ruhákból ítélve a lány tényleg csak pénzes családból származik és el sem tudom képzelni, hogy milyen helyen lesz majd a tanya. Végül is hitelesnek kell lennie. Leült mellém és úgy bámult ki a fejéből, majd a kezembe adott egy vastag füzetet. Érdeklődve kezdtem el lapozgatni, majd észrevettem, hogy itt a férfi szereplőket írják le személyiségileg, ez alapján kell majd választanom. Így könnyű lesz. 
-De vigyázz. Még arra is kell figyelned, hogy tetsszen a színészeknek.-figyelmeztet
-Köszi a tanácsot.-mosolygok rá
-Hidd el, hogy a nap végére nem fogsz így mosolyogni.-nevet fel, majd feláll és beadogatja a ruhákat a paraván mögött álló Shannon-nak. Vajon a srácok mennyire lesznek válogatósak?
-Rosa. Indulunk.-kiállt be Rara én pedig elköszönve tőlük indulok meg Rara után, aki egyenesen egy helikopterhez vezet. Mégis hová megyünk, hogy helikopter kell? 

Eljött az új rész ideje, így hát meg is hoztam. Nekem ez a rész nem tetszik annyira, de remélem, hogy nektek elnyerte a tetszéseteket. A következő rész jövőhét szerdán fog érkezni, szóval nem sokára egy új résszel gazdagodik a blog. :)

Luna Moon

 
      

II.

New job, new home

Megálltam a hatalmas épület előtt, ahol az autók csak sürögtek-forogtak mindenfelé, ahogy az emberek, mindenki beszélt a másikhoz headseten keresztül, vagy esetleg élőben, de leginkább csak olyan embereket láttam, akik a modern dolgokat használták, a szokásos helyett. Körbetekintettem a hatalmas területen, mígnem megtaláltam azt a helyet, ami miatt tulajdonképpen idejöttem, s sebes léptekkel közeledtem a sor felé, ahol lányok sokasága vinnyogott és áradozott arról, hogy lehetséges ők fognak segíteni a stylistoknak minden idők legjobb filmjében, ahol minden idők három legjobb színésze fog szerepelni. Szerintem tudni sem akarom, hogy szerintük ki az a három, de inkább rájuk hagyom. Ha el akarok költözni, akkor kell a munka, s most jelenleg az érdekel legkevésbé, hogy kiket fogok öltöztetni. Amint beértem a sor végére az előttem lévő lány azonnal hátra fordult, s megcsodálhattam anyám hasonmását. Szőkés haj, zöld szemek, pisze orr, szeplők, telt ajkak, hófehér bőr, francia manikűr, tökéletes alak, az a ruhákban járkáló típus, főleg azoké a ruháké, amik rettentően testhez simulnak, mint például a mostani fehér ruha, ami a térdéig ér és márkás tűsarkú cipő, haja szögegyenesre vasalva fekete műbőrtáskája valószínűleg tele van sminkes cuccokkal. Szép lányvolt, nem tagadom, de volt egy olyan érzésem, hogy az agya helyén csak sötétség telepszik, ami pár másodperc múlva be is igazolódott, amint megszólalt vékony, egérhangján.

-Szia! Ashley vagyok.-villantja meg már természetellenes hófehér fogsorát

-Rosabel vagyok!-erőltetek magamra egy vigyort

-Milyen különleges neved van. Ez tetszik. Lehet, hogy megváltoztatom erre a nevemet.-tűnődik el 

-Csak úgy?-döbbenek meg

-Ha így fog alakulni, akkor ez lesz a negyedik változtatás.-bólint

-És akkor mi az eredeti keresztneved?-érdeklődöm meg

-Ashton. Ne tudd meg milyen volt úgy élni, hogy mindenki első hallásra azt hitte, hogy fiú vagy.-forgatja meg a szemeit, de amint meghallja a nevét, már bárgyú mosollyal az arcán megy be az ajtón, ahol most kiderül, hogy van e érzéke a ruhákhoz, mert a mostani beszélgetés után nem sokra számíthatok. Körbenéztem, aztán megláttam egy lány csoportot. Mind fehér pólóban voltak, s egy lakókocsi mellett álldogáltak aztán valaki elvisította magát, miszerint valaki az említett irányban van és mint akik a maraton akarják megnyerni megiramodnak, visítanak, mire befogom a füleimet és elkezdek azon gondolkodni, hogy mégis ki az az ember, akiért így lehet visongani. Jó Demi Lovato-ért szívesen sikítanék én is így, de egy színész miatt nem hinném. Az a bizonyos híresség nem akart előjönni, így én nem tudtam megnézni, hogy kicsoda, vagyis hát megtudtam volna, csak akkor kikellet volna állnom a sorból és oda menni, de nem tudom, hogy mikor hívnak be, így inkább nem kockáztatom meg. Inkább vártam csendben, vártam, hogy behívjanak, és néztem, ahogy a csalódott arcok elsuhannak mellettem, s köztük volt Ashley-é is. Hát ezek szerint még sem volt elegendő a tudása. Kíváncsian vártam, hogy mikor nyitják ki annyira az ajtót, hogy belessek, kik ülnek bent, s mint kell odabent csinálni, de egyszerűen nem sikerült, mert akik kijöttek, pont annyira nyitották ki az ajtót, hogy kiférjenek és utána rögtön be is csukták. Miután már ott álltam már legalább háromnegyed órája, a szám kiszáradt, már fájt a fejem, ahogy tűzött a nap, s már úgy voltam vele, hogy inkább hazamegyek, mert mindjárt összeesek, amikor egy öblös hang kimondta a nevemet. Nagy levegőt vettem, aztán szapora léptekkel elindultam előre a hűvöst nyújtó helyiség felé, de ott aztán megláttam két izomembert, akik megállítottak, vagyis az egyik csak akart, de a másik szó szerint belökött, aminek köszönhetően, majdnem beestem egy nő elé. Haja egy elegáns konytba volt összefogva, egy kék blúzt viselt, nyakában egy ezüst nyaklánc, fülében pedig apró fülbevalók. Miután befejezte az írást, rám nézett és felállt a székéből és elém sétált. Fekete csőnadrág, s szintén fekete magassarkút viselt, így pár centivel magasabb volt, mint én, amitől talán még tekintélyt parancsolóbb lett, de ez azonnal eltűnt, miután rám mosolygott. Alaposan végig nézett rajtam, aztán egy aprót bólintott, majd visszaült a székébe és intett, hogy én is üljek le.

-Szóval Rosabel. Marie mondta, hogy valószínűleg csak nyárra kell az állás, szóval nálad másképp kell néznem a dolgokat.-dől hátra, de a tekintetét az enyémbe fúrja-Akkor először nézzük is a papírokat, majd utána nézem meg, milyen lennél gyakorlatban.

-Gyakorlatban?-ráncolom össze a szemöldököm

-Meg mondom, hogy milyen eseményre kell felöltöztetned egy próbababát és, ha sikerül, akkor megvan az állás.-magyarázza el, aztán a kezét nyújtja az irataimért, amit azonnal oda is adok neki

Kínos csöndben telepedik ránk, én idegességembe az ajkamat rágom és a lábamat rázom, ő pedig néha felhümmög, aztán egy rövid ideig rápillant, majd vissza az iratokra. Éreztem, hogy a papírok már valamilyen szinten meggyőzték, de látni lehetett rajta, hogy egyre kíváncsibb arra, hogy hogy teljesítek gyakorlatban. Már csak attól kell féljek, hogy milyen eseményre kell felöltöztetnem azt a babát... Leteszi az összetűzött köteget, majd rám néz, s balra biccent, miszerint mehet a gyakorlat. Elindultam utána, majd egy ruhákkal teli szobában találtam magam, s én csak ámultam. Mégis honnan szereztek ennyi ruhát, ennyi méretben? 

-Na szóval az esemény. Egy átlagos nap van, s be kell mennie egy meghallgatásra mondjuk. Kényelmes legyen az összeállítás, de mégis csinos. Csak pasztell színeket használhatsz.-adta meg a szabályokat, mire bólintottam.

Ránéztem a ruha nélküli babára, majd elkezdtem a pasztell színű ruhadarabok közül válogatni. Az első dolog amit megláttam, az egy halvány rózsaszín csőfarmer volt, amit azonnal megragadtam és letettem a baba melletti asztalra és folytattam a keresést. Aztán találtam egy bővebb fazonú fehér pólót, melynek a háta csipke volt azt is megfogtam és a mellette lévő púder színű vékony kardigánt, s most jöhettek a cipők. Alaposan megnéztem őket, aztán mivel nyár van kivettem a sok közül egy fehér sarut és odalépkedtem az ékszerekhez. Már csak egy nyaklánc kell és jöhet az öltöztetés. Sebesen kerestem valami szolid, mégis szép darabot, ami nem volt túlságosan hosszú, de rövid se. Kihívásnak az jó volt a sok színes darab között, de én nem adom fel! Éreztem, hogy mindjárt megtalálom a keresett darabot, majd a kezembe akadt egy ezüst nyaklánc, amin egy közepes méretű szív medál lógott le, ami egyszerűen tökéletes volt. Letettem azt, is majd neki láttam öltöztetni a babát, ami nehezebb volt, mint gondoltam és megsajnáltam azokat az embereket, akik ezt csináljak nap, mint nap. Ránéztem a nőre, aki idegesen nézett az órájára, aztán leesett, hogy ez időre megy. Na ez jó. Még gyorsabban rángattam fel a műanyagra az anyagot, majd aztán büszkén néztem a művemre. Szerintem nem is lett olyan rossz. Kényelmes, de mégis csinos, s pasztell színeket használtam. A vörös hajú nő mosolyogva állt mellém, majd megpaskolta a vállamat.

-Szép munka Rose. Fel vagy véve.-kacsint rám, mire egy hatalmas szikla gördül le a szívemről

-Köszönöm.-mosolyog rá hálásan

-De mivel az elején elmaradt a bemutatkozás, így most teszem meg. Rae Swan vagyok.-nyújtja jobbját, amit el is fogadok

-Rosabel.

-Rendben. Akkor most el is mondanám, hogy hogy lesz a holnap. Reggel nyolcra bejöttök Marie-vel és körbevezet téged, majd aztán bemutat a szereplőknek, hogy tulajdonképpen kiket is kell öltöztetni. Utána, pedig megkapod azt a személyt, akinek segíteni fogsz, aki nagy valószínűséggel a barátnőd lesz, s vele együtt öltöztetitek a két főszereplőt.

-Értem.-mosolygok bárgyún

-Most pedig sipirc, mert nekem még rengeteg dolgom van.-vigyorogva kezd el terelgetni kifelé, de aztán megállok.

-Nem is kell odaadnom a rajzaimat?-kérdem

-Ha akarod oda adhatod, s amint lesz időm meg nézem őket. 

Kihalásztam a vaskos mappát, majd elköszöntem Rae-től és boldogan kilépkedtem az épületből, egyenesen a hőségbe. Halkan felkacagtam, aztán megláttam Marie-t, s rögtön megiramodtam felé, aki tárt karokkal várt, majd szorosan megöleltem a rég nem látott barátnőmet.

-Ahogy látom Rara felvett.-kuncog

-Igen.-bólogatok 

-Akkor ezt most ünnepeljük meg egy fagyival, utána pedig szépen közlöd a családoddal, hogy költözöl.-kacsint, majd kacagva elindulunk a legközelebbi fagyizó felé

***

-Megjöttem!-kiáltottam, mire anyu kidugja a fejét a nappaliból 

-Mégis hol voltál Rosabel?-teszi csípőre a kezét

-Állásinterjún, ahonnan sikeresen ki is jött.-adott nekem pacsit Marie

-És melyik cég?-vidul fel, mire megrázom a fejemet

-Stylist leszek. Már holnap kezdek.

-Tessék?!-kerekednek ki a szemei

-Jól hallottad anyu. Többé nem csinálom azt, amit te akarsz.-nézek a szemébe

-Hogy merészelted? Tudod, te hogy hány cég vett volna fel szívesen? Csak egy szavadba kerül, s már van munkád.

-Már bocsánat, hogy beleszólok Ginger, de a lánya huszonkét éves. Most már nincs joga megmondani, hogy mit csinál az életében kivéve, ha olyan esetről van szó.-áll mellém Marie

-És te komolyan jobban szeretnél ruhákat aggatni minden féle hírességre?

-Igen anya. Szívesebben csinálom ezt, mint a papírmunkát.

-És most mit kezdesz? Azt akarod, hogy az apád ordítson veled?

-Ginger. Én ajánlottam neki az állást.-sétál le apu hozzánk

-Stephen. Pont te?-sápad le anyu

-Miért nem tudod elfogadni, hogy a lányod nem akar papírokat aláírni? Hogy ő szívesebben ad tanácsokat másoknak öltözködéssel kapcsolatban? Neked is sokszor segített ilyen téren.

Anyám szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta, aztán feladva az egészet feltrappolt a háló szobájába. Apára néztem, aki szomorúan legyintett egyet, majd mondta, hogy kezdjünk el pakolni. Mi csendben felmentünk a hálómba és megfogtam a táskáimat párat pedig Marie, majd beraktuk a kocsijába. Csüggedve visszamentem a házba és elköszöntem Greta-tól, majd elindult a húgom szobája felé. Aranyosan játszott a plüsseivel, de amint meghallotta az ajtó nyikorgását rám kapta csillogó szemeit, de ő is elszomorodott,a mint meglátta keserű arcomat. Legszívesebben megfognám és elvinném őt is. 

-Megint elmész, ugye?-suttogja

-Katie. Muszáj. Neked is jobb lesz. Nem kell hallanod, ahogy anyuékkal veszekszünk.-ölelem magamhoz

-De ugye minden nap beszélünk?

-Minden nap.-lehelek csókot a homlokára, majd egy utolsó ölelés után lesétáltam az autóhoz

Szomorúan beültem az anyósülésre, mire Marie rátaposott a gázra, majd elindultunk a belváros felé. Hát akkor viszlát régi otthon. Szia új otthon! 

Meg is hoztam az új részt. Hát mit ne mondjak, az első nekem jobban tetszett, de ennyi tellett ki tőlem. Nagyon örülnék a komiknak, szóval bátran írjatok. A következő rész jövőhéten érkezik :*

Luna Moon 

I.

Home, sweet home

Négyszer túrtam bele egymás után a hajamba, hogy valahogy azért nézzen is ki, de aztán hagytam a fenébe, már nem fog jobban kinézni. Így jár az ember, ha elaludja a haját és éppenséggel készül hazamenni a szülei, akik semmit sem tudnak elviselni a tökéletességen kívül. Az piercingemet is alig  bírták elfogadni, meg az alkaromon lévő tetkómat, miszerint egy hölgyet ezek elcsúfítanak. Amikor ez a mondat elhagyja a szájukat a hányinger kerülget, de inkább rajuk hagyom. De már a húgomért érdemes volt hazajönnöm, hisz' téli szünet óta nem láttam, s anyaék szerint már nem lehet vele bírni. Sóhajtottam egy nagyot és fellépkedtem a lépcsőkön, de az ajtó előtt megint elillant a bátorságom, de tudom, hogy ha most nem lépek be, akkor soha, így hát nyeltem egy nagyot és benyitottam az otthonomba. Greta a házvezetőnőnk már tárt karokkal várt az üres előszobába és mosolygott, amitől eszembe jutott, hogy én nem az vagyok, akit anyámék akartak gyereküknek. Én nem leszek soha, olyan lány, akit akartak, nem leszek hölgy, így nem érdekelt, hogy emiatt az első találkozásunk anyuval veszekedéssel fog indulni, megöleltem a második anyukámat. Éreztem, hogy a sós könnycseppek lecsordulnak az arcomon, s hogy az ismerős öblítő illat, ami a ruhájából áradt bekúszott az orromba, melegség járta át a szívemet. Greta eltolt magától és hüvelykujjával letörölte a sós nedűt, s elsuttogta, hogy ne sírjak. 
-Annyira régen láttalak már, ahogy itthon mindenkit. Ne kérd, hogy ne sírjak.-szipogom
-Megértelek kincsem, de ha édesanyádék meglátnak ilyen állapotban, rossz vége lesz a boldog hazatérésnek.-simítja meg a hajamat, és sajnos be kellett, hogy lássam, igaza van. Vettem egy mély levegőt és a nappali irányába fordultam, ahol megláttam a szüleimet. Még azt sem vették észre, hogy a magas sarkúm kopog?
-Sziasztok!-léptem át a küszöböt, mire felém kapták a tekintetüket és anyám azonnal felállt, s részesített a szokásos csontropogtató ölelésében, de apu megkímélt most, így tőle csak egy gyors ölelést kaptam, de nekem ennyi is elég volt, hogy rájöjjek, hiányoztam neki.
-Annyira hiányoztál Rosabel!-suttogja anyám
-Nekem is anyu!-mosolygok rá, de aztán meghallottam azokat az ismerős szapora lépteket, mire a csigalépcső felé fordultam, ahonnan a húgom trappolt le cicás pólójában és aranyos farmerszoknyájában. Betartotta az ígéretét, miszerint minden egyes nyáron ebben a ruhában fog hazavárni, amitől az én szemeimet újra örömkönnyek kezdték marni. Leguggoltam és szorosan megölelgettem a húgomat, aki szintén sírt. Eltoltam magamtól és azokat a kéreg barna hajtincseit kisöpörtem az arcából és homlokon csókoltam. Nem örülök neki, hogy neki itthon kell maradnia, legszívesebben őt is magammal vinném az egyetemre, de amint megtudják, az egyetemről repülök, itthonról pedig kitesznek, szóval egyik sem jó semelyikünknek sem.  
-Akkor most augusztus végéig itthon leszel, ugye?-kérdezi csillogó szemekkel 
-Ha megtehetném, örökre itt maradnék veled, húgi.-suttogtam a fülébe, mire egy hatalmas vigyor terült szét fizimiskáján
-Mrs.White. Az ebéd tálalva.-állt meg a boltív alatt Greta
-Akkor, menjünk is ebédelni!-néz ránk anyu, mire karon ragad minket 
Halk kuncogást hallok hátulról, mire kiöltött nyelvvel nézek apura, ő pedig mosolyogva megrázza a fejét. Ő engedékenyebb, mint anyu, vele lehet viccelődni és az ilyen nyelvöltések miatt nem ordít le vagy szól rám erélyesen, mint az édesanyám, szóval vele a háta mögött szoktunk ilyeneket csinálni. 
Anyu a vállaimnál fogva nyom le Katie mellé, aki már száját nyalta a rengeteg finomság láttán, de nem tagadom, nekem is megkordult a gyomrom az ételek láttán, ugyanis már vagy négy órája nem ettem semmit. Legközelebb nem fogok sehova sem elindulni reggeli nélkül, az egyszer biztos!   
-És hogy van Mason? Mikor jön látogatóba?-érdeklődik apu, gondolom azért, hogy minél előbb beszerezzen egy gépfegyvert
-Jól van, már a gondolom, valahol ebédel a szüleivel. És szerintem olyan augusztus elején jön, mert addig sok dolga lesz, és így se marad sokáig. Körülbelül öt napig.-rántok vállat, mire anyu szemei kikerekednek
-Mégis mik azok a "dolgok"?-rajzol macskakörmöt anyu
-A barátaival lesz, szerintem fesztiválozni is megy, mellesleg vannak kanadai rokonai is, s őket is meg szeretné látogatni.-magyarázom
-Apád ilyenkor már azon volt, hogy megkérje a kezemet, ő meg csak öt napra jön látogatni? Mellesleg a barátnője vagy, veled kéne tölteni a legtöbb idejét.-morogja
-Anya. Attól még, hogy együtt vagyunk már egy éve és ti korán házasodtatok, nekünk miért kéne? Jó hogy nem azt akarod, hogy jövőre már legyen egy unokád.-sóhajtok
-Pedig ilyen idős korban már kéne, hogy férjnél legyél kislányom!
-Ginger! Ne most ebédnél.-teszi apu a kezét anyuéra, mire ő vesz egy mély levegőt és csöndbe folytatja az ebédet, de nekem itt valami bűzlik. Kérdőn apura nézek, mire megdörzsöli a halántékát és Greta felé fordul.
-Kérlek kísérd fel Katie-t a szobájába. Viheti az ebédjét is.
-Igen Mr.White.-bólint Greta és megfogja a húgom tányérját és az ő kis kezét és elindulnak az emelet felé, s amikor meghalljuk, hogy az ajtó becsukódik anyuékra néztem, akik kerülték az én pillantásomat.
-Mit hallgattok el?!-szólok egy kicsit erélyesebben
-Rosabel. Huszonkét éves érett nő vagy, kitűnő tanuló, de szerintünk már nem kellene tovább tanulnod, hiszen a tudásod már bőven elég ahhoz, hogy a legjobb céghez is felvegyenek.-kezdi el anyám
-Ezzel mégis mire akartok kilyukadni?-ráncolom össze a homlokom
-Arra kislányom, hogy ideje lenne férjhez menned és munkát vállalnod.-nyögi ki apa, mire a szemeim kikerekednek és az az állam a padlót súrolja. 
-Tessék?! Ugye ezt nem gondoltátok komolyan? Én és a házasság? Ez ugye csak egy rossz vicc?
-Nem, nem az. Csak gondolj bele. Jobb egy gyönyörű házban felébredni, szeptemberben, mint egy kollégium szobában, nem? És felhúzhatnál egy gyönyörű menyasszonyi ruhát, mindenki téged és a férjedet ünnepelné. Csodálatos.
-Nem, anyu nem az. Belegondoltál te abba, hogy én mit akarok? Hogy lehet, hogy három hónap múlva máshogy fogok gondolni Mason-re? Hogy én szeretném befejezni az egyetemet? Hogy én még nem akarok férjhez menni?-állok fel és emelem fel a hangom
-Te csak ne emeld fel a hangod! Itt az van, amit én mondok és nincs vita. Férjhez mész, kiveszed azt a valamit az orrodból és eltünteted a tetoválásodat vagy mehetsz is. 
-Miért nem tudod elfogadni, hogy nem vagyok olyan, mint te?-ordítom
-Mert tudom, hogy ez nem te vagy. Elpróbálod fojtani azt a jól nevelt, gyönyörű nőt, aki te vagy! Eleve rossz ötlet volt arra az egyetemre menned, mert tudtam, hogy előbb-utóbb olyat fogsz tenni, amit meg fogsz bánni és példa a tetoválás. Belegondoltál, hogy ez hogy fog kinézni öreg korodra édes kislányom?
-Anya! Neked nem mindegy, hogy én hogy nézek ki? Beleszóltam én valaha a te életedbe? 
-Még jó hogy nem. Hiszen az édesanyád vagyok!
-És mit tennél, ha te most az én helyembe lennél? Lenyelnél mindent, amit most mondasz, s mint valami csicska teljesítenéd? 
-Az lényegtelen, hogy velem mi lenne. Most rólad van szó!
-Ginger! Te is ugyanilyen voltál, mint ő. Te is alig akartál hozzám jönni. Most akkor őt miért kényszeríted?-áll mellém apu
-Mert nem akarom, hogy olyan legyen, mint én! Te is tudod, hogy milyen sokáig kerestem a nagy őt, s későn jöttem rá, hogy te vagy az és tudom, hogy Mason az ő nagy Ő-je!-vékonyodik el a hangja
-Add ide a telefonod!-esik le a tantusz
-Tessék?-rázza meg a fejét
-Add ide a telefonodat!-lépek anyu mellé, mire remegő kézzel oda adja és azonnal belépek az üzeneteibe, s megpillantok egy beszélgetést. Még pedig Mason-nel.
-Te már őt is nyaggatod emiatt?!
-Igen, mert nektek együtt kell leélni az életeteket. Most gondolj bele, hogy milyen szép gyerekeitek lennének és hogy milyen szép házaspár.
-Te ugye tudod, hogy ő harminc éves koráig nagyon nem szeretné, összekötni bárkivel is az életét?-vonom fel a szemöldököm, mire lesápad.
-Mellesleg, mi jogon szólsz bele a kapcsolatunkba?
-Én csak jót akartam...-suttogja
-Azzal, hogy konkrétan így teszed tönkre a kapcsolatunkat?!-folynak le a könnyek az arcomon
-Rosabel. Ne haragudj rám!-áll fel, de én ellököm magamtól a kezeit
-Hagyj békén!-suttogom és elindulok az emelet felé
-Ginger! Hagyd őt!-hallom még utoljára, mielőtt becsuktam volna az ajtóm és kitört volna belőlem a zokogás. 
Sosem érettem anyunál ezt a házasság mániáját, miszerint húszéves kor után már illene férjhez menni, gyereket szülni, dolgozni. De én nem akarok még. Egyszer biztos, hogy akarok majd, de nem most. Szeretem, Mason-t hiányzik is, de tudom, hogy szinte kilenc hónapot együtt töltöttünk az egyetemet és még három hónapot, ami már sok egy kapcsolatban, mellesleg ő még a házasságról hallani sem akar. És az a legrosszabb, hogy valamelyest egyet értek anyuval, a házassággal kapcsolatban, de tudom, hogy valami változni fog az életembe, amibe ő nem biztos, hogy szerepelni fog. Fáj, de ez az igazság. Nem érzem azt, hogy a mi kapcsolatunk kibírná ezt a nyarat. Így is ez a leghosszabb kapcsolata, de szerintem ő már csak megszokásból van velem. Vagy csak én vagyok ilyen? A telefonom rezgése ébreszt fel a sírásból, s a gondolataimból, így gyorsan kihalászom a zsebemből és felveszem anélkül, hogy tudnám, kivel fogok beszélni.
-Haló?-törlöm ki a szemeimből a könnycseppeket
-Rose? Mi a baj?-hallom meg Marie hangját
-Marie? Jézusom, de rég hallottam a hangodat!-mosolyodok el halványan
-Rose! Mi történt?
-Anyám azt akarja, hogy menjek feleségül Mason-höz.-túrok a hajamba 
-Ahhoz a takonypóchoz?-vékonyodik el a hangja. Hiába, neki sosem volt szimpatikus...
-Igen. Hozzá. De valahogy érzem, hogy neki nem lesz sok szerepe a jövőmbe.
-Rosa! Ha én ott lettem volna az egyetemen, meg se ismerted volna azt a köcsögöt.-kuncog
-De azt nem mondtam, hogy nem szeretem. Mert még mindig szeretem
-Egészen biztos? Egy kicsivel több, mint egy éve együtt vagytok. Ilyenkor, ha sokat vagytok együtt, akkor már megszokásból vagytok egymással.
-Nem kértem Marie szerelmi tanácsaiból.-ül fintor az arcomra
-Jó, oké befogtam. De a lényeg, hogy nem ezért hívtalak fel, hanem egy madár csiripelte, hogy legszívesebben lelépnél abból a házból már ma és én arra gondoltam, hogy ide jöhetnél az albérletbe, persze úgy, hogy te is fizetnél. Lenne kedved hozzá?
-Marie! Te egy istennő vagy!-állok fel, de aztán eszembe jut a húgom
-De azért néha nálunk aludhat Katie esetleg?-kérdezem meg finoman
-Hát hétköznapokon nem hinném, de szombaton igen.
-Köszönöm!-sóhajtok megkönnyebbülten, de aztán el kellett köszönnünk, mert mennie kellett, így újra egyedül maradtam a szobámba, a gondolataimmal. Belenéztem az egész alakos tükrömbe, de amikor megláttam a szétfolyt sminkemet, azonnal is nekiálltam helyrehozni azt, ami sikerült is, de egy gyengéd kopogás megzavart. Kiszóltam az illetőnek, de nem jött válasz, így kinyitottam az ajtómat és a földön megláttam magamat, amint életem első ruhavázlatát rajzolom egy lapra. Ez volt az álmom, s talán még most is az. Fogalmam sincs, ugyanis anyám miatt azt el kellett vetnem, pedig sokak szerint van érzékem hozzá. Aztán, ahogy felvettem, ott maradt egy papír, egy papír, amire kék kiemelőre írtak hatalmas betűkkel a kis méretű papirosra. Érdeklődve vettem fel és izgatottan olvastam is el a rajta álló szöveget, ami egy állást kínált fel, még pedig egy stylist gyakornoknak. Várjunk csak! Stylist? Hiszen azok a hírességeknek segítenek! 
-Van érzéked hozzá, mindig is volt.-lépett be apu
-Te szóltál Marie-nek!
-Vagy már olyan idős, hogy vele élj egy lakásban, számlákkal, albérlet fizetéssel, munkával.
-Anyu tud róla?
-Meg fogja tudni.-ölel magához
-Ígérd meg, hogy Katie-t nem hagyod, hogy anya befolyásolja?-suttogom-Ne engedd, neki hogy rábeszélje arra, amit ő nem akar.
-Nem fogom.-puszil bele a hajamba, s távozik a barlangomból, én pedig valahogy összekotrom az összes pozitív dolgot, ami csak az eszembe jut és átöltözök, majd a rajzaimmal, s a papírjaimmal együtt elhagyom a szobában és a házat és elindulok az állásinterjúra.  

Sziasztok! Elérkezett a nap, hogy publikáljam az első részt. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Véleményeknek nagyon örülnék, szóval, várom a kommenteket. A részek valószínűleg hetente lesznek, esetleg kéthetente. És így utoljára, annyit mondanék, hogy mindenkinek szép nyári szünetet kívánok! :3

 Luna Moon

Nyitás!

A Blog nyitásának időpontja:

2016.06.15

A változás jogát fenn tartom!