Maybe I give up
Eltelt két hosszú alvás nélküli hét, így a korrektorom és az alapozóm igencsak fogyni kezdett az utóbbi napokban. A forgatás egész jól halad, viszont mióta megtörtént az a "kis" incidens, azóta Jai-jel kicsit sem javult a kapcsolatunk, mondhatni rosszabbodott. Amikor látom, akkor tudatában vagyok annak, hogy ez mind csak miattam történt, de valahogy nem vagyok képes leállni a bántásával, csak aztán valószínűleg vissza fog nyalni a fagyi. Meg mióta össze vesztünk, azóta semmilyen ruha nem jó neki, egyszerűen kiborít, pedig próbálok a kedvére tenni, de egyszerűen semmi. Lassan úgy érzem, hogy azt fogom egyszer csak mondani, hogy akkor állj alsógatyába a kamerák elé, de azt mégsem tehetem. Itt a tanyán a meleg kicsit sem vándorolt el, még mindig olyannyira nagy a hőség, mint az első nap. Meg végül aztán még korábban kell kelljek, ugyanis napi öt óra repülő oda-vissza nem a legjobb. Marie-n viszont egy kicsit sem látszik, hogy megviselte volna ez az egész, mondjuk ő már több éve van a szakmában, talán neki könnyebb. Jelenleg az egyik reggeli jelenetet veszik fel, ahogy Shannon reggelit csinál, közben pedig Jai nem hagyja békén és állandóan cukkolja, míg végül elvágja durván magát késsel a lány, én viszont kin ülök a lépcsőn, az arcomat dörzsölöm és továbbra is ostorozom magamat, amiért meg bántottam a férfit, s aznap igazán örültem volna, ha pofon vág. De tényleg. Neki is jobb lett volna, én pedig észhez térek. Hallom, ahogy bentről azt ordítják, hogy állj, mire felhorkanok. Ezt a szót már annyiszor hallottam ebben az egy órában, hogy kezdek kételkedni abban, hogy vannak más szavak is a rendező szótárában. Fél füllel végig hallgatom a magyarázását, majd meghallom, hogy Jai pólója nem jó ebbe a jelenetbe. Mondtam én, hogy az nem lesz jó, de ő csak is azt akarta! Be mentem a házba és a kezemben meglóbáltam a pólót, mire a férfi arca fintorba rándult. Láttam rajta, hogy végig tudta, hogy azt kellene felhúznia, de a büszkesége miatt nem tette. Nem mozdult meg, így sóhajtottam egyet és félve közelebb araszoltam hozzá és óvatosan oda nyújtottam neki.
-Figyelj. Ha nem tetszik, akkor szólj és beszélek Rae-vel, talán engedd.-suttogom
Izmai látványosan ellazulnak, majd egy kicsit megenyhült tekintettel veszi át a pólót közben pedig Shannon fürkésző tekintettel néz engem. Tisztában vagyok vele, hogy sejt valamit, de inkább legyintek és felvonszolom magam az emeletre segíteni Jackson-nak ugyanis ő pedig mindjárt lejön. Amikor benyitottam a szobába, ahol tartózkodott láttam, hogy telefonál, így inkább elindultam vissza felé, de ő fel állt, jelezve, hogy ne, majd gyorsan elköszönt.
-Miattam nem kellett volna aggódnod, inkább a rendező miatt.-somolygok
-Lehet.-ránt vállat
-Akkor ugye te most fogsz majd menni suliba, de aztán késni fogsz, ugyanis segítesz majd ellátni Shannon sebét?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért, de ő csak bólintott
Kivettem neki egy vörös pólót, meg egy halásznadrágot, cipőnek pedig egy fekete vászoncipőt választottam. Fancsali arccal vette fel a ruhákat, így finoman megszólaltam:
-Nem tetszik?
-Ja nem, nem az, csak... Csak van egy gond otthon.
-Nem kell velem megosztanod, ha nem akarod.
-Igazából magam sem tudom, hogy akarom e.-mosolyodik el kínosan
-Családi ügyek vagy szerelmi élet?
-Az előbbi. Az anyám nincs jól. Nem jósolnak neki sokat.
-Miért nem kérsz egy kis szünetet és mész haza hozzá?
-Mert sajnos ez nem ilyen egyszerű. Így is csúsztunk, s nem akarnak még jobban. Minden vágyam haza menni, de ha haza is jutok, akkor nincs energiám semmire.
-Az édesanyádról van szó és ha már csúsztatok, akkor nem mindegy, ha még egy napot csúsztok? Esetleg kettőt?
-Nem hiszem.
-Biztos minden rendben lesz!-szorítom meg izmos vállát biztatóan, mire hálásan rám vigyorog és elmegy öltözni, én pedig magára hagyom, de az ajtóval szemben ott áll Jai, negédes vigyorral az arcán. A gyomrom görcsbe ugrott, s a számnak kesernyés íze lett. Na vajon most mivel akar elő állni? Hagyjam magam? Vagy megint a büszkeségem fog vezetni, ahogy őt is?
-Egyik nap seggfej vagy, a másik nap pedig segítesz? Mi vagy te, skizofrén?
-És te? Szintén elmondhatnám ezt én is!
-Rám miért?-köpi oda
-Velem köcsög vagy, másoknak, legfőképpen Shan-nek nyalsz.-nézek a szemébe
-Én legalább beszélek vele, nem úgy, mint te a papucsoddal.
-Képzeld, minden egyes nap beszélek vele és nem csak úgy, mint kolléga a kollégával, hanem úgy szerető a szeretővel.-állok meg előtte alig tíz centivel
-Ja és arról beszéltek, hogy mit vegyen neked a héten?
-Nem kis apám! Arról, hogy mennyire hiányzik a másik ajkának érintése, az ahogy a másik végig simít a testén, ahogy beszél hozzá. Hogy hogy ég az a terület ahol hozzá érünk a másikhoz.-suttogtam és végig néztem, ahogy szenved, Fájt látni, de mégsem hagytam magam.
-Míg te csak erről álmodozhatsz, én meg is tapasztalhatom. Igaz még hosszú idő, de neked talán még hosszabb.-hajolok oda a fejéhez, de aztán megérzem, hogy a csuklóm után kap és elkezdi szorítani. Fájni fájt, de még nem eszeveszettül.
Lassan a kezére vezettem a tekintetemet, majd diadalittas vigyort festettem az arcomra, miközben sírni akartam és végig néztem, ahogy az arcát elborítja a vörös köd, s csak az jár a fejében, hogy hol tud belém rúgni.
-Olyan vagy, mint egy kurva. Elbódítod a férfiakat, aztán pedig ott hagyod őket a francba. De engem nem fogsz. Mint mondtad, már idős vagyok a tiniket eljátszani, de én ezt büszkén viselem, ugyanis a te korodbeli lányok már nem tudnak semmit sem tenni, amivel elcsábíthatna, s ha mégis, akkor sem lenne olyan élvezetes, mint egy idősebb nővel, aki tudja is, mit kell tennie, nem várja, hogy megmondják.
-Akkor miért velem beszélgetsz, miért nem Shannon-nal?
-Azért, mert imádom szívni a véred, s várom, hogy mikor jelented be, hogy megtörtelek.-suttogja, majd ördögien felnevet és otthagy. Végig néztem, ahogy lemegy a lépcsőn, ahogy a járása azt sugározza, hogy közel jár a győzelemhez, s semmi sem állítja meg.
Én viszont közel állok ahhoz, hogy megtörjön. Olyanokat mondok neki, amik nem igazak, sértem őt, miközben tudja, hogy valójában nem akarom, ugyanis már nincs erőm ehhez. Ránéztem a csuklómra, ami vörös volt, s egy kicsit feldagadt, de nem éreztem, azt hogy fáj, hanem csak a saját szégyenemet éreztem, amiért a saját előítéletem irányított, hogy esélyt sem hagyott arra, hogy meg ismerjem személyesen is ezt a férfit, ne csak az interneten olvassak róla. Tényleg le kéne álljak. Végig simítok az érintett területen és a Jai hűlt helyére nézek.
-Köszönöm!-motyogom, közben pedig elmorzsolok egy könnycseppet
Lesétálok és előkeresem a táskámat, hogy elfedjem a csuklóm vörösségét az alapozóhoz fordulok, de szomorúan veszem észre, hogy kifogyott. Tudtam, hogy el kéne menjek a boltba venni! Beletúrtam a hajamba, majd a fagyasztóba megnéztem, hogy van a jégkocka, s hála istennek van. Előkerestem egy rongyot, amiben bele tettem öt darabot, majd a rongy végeit összefogva, a csuklómra szorítottam a jégkockákat. Jól esett a hideg a felduzzadt csuklómnak, így lehunytam a szemem. Sokak sürögtek forogtak a házban, de én csak a csuklómra koncentráltam, s folyamatosan azt néztem, hogy mikor akar lemenni a duzzadtság és pirosság, de semmi. Aztán amikor megszólalt a rendező kiléptem a konyhából, de összefutottam Marie-vel.
-Téged kereslek. Mit történt a csuklóddal?-veszi észre és azonnal alaposan szemügyre veszi
-Semmi, csak kicsit erősen bele vertem az egyik kilincsbe!-improvizáltam
-Kicsit?-hápogott
-Akkor nagyon?
-Jegeld, aztán a forgatás után meg szerzek neked egy fáslit.-mosolygott én pedig bólintottam, s kimentem a szokásos helyemre, a lépcsőhöz.
Tényleg erősen megszorította a kezemet, de ezzel is valamennyire észhez térített. Bocsánatot kéne kérjek, de sürgősen, de ha a közelébe megyek, akkor megint veszekedés lesz a vége és nekem a mai napon nincs energiám még egyet levezetni, én csak egy kávét akarok, egy hatalmas szendvicset és az ágyamat, meg a húgommal találkozni és végre beszélni Mason-nel. Mind a ketten már eszeveszettül hiányoznak, de talán a fiú azt várja, hogy felkeressem, s talán ezt is kéne tegyem. Előkotortam a zsebemből a mobilomat, majd azonnal tárcsázni is kezdtem Mason-t, de csak a hangposta jelentkezett. Vagy le van merülve, vagy ki van kapcsolva, de tőle mi mást várhatok? Ha én hívtam sosem vette fel a telefont, szóval ehhez már hozzá szoktam, csak azért fájt, hogy most sem várta a hívásomat.
-Szia Mason! Csak annyit szeretnék mondani, ha van időd, akkor kérlek, hívj fel!-mondtam, s már csak arra kell várjak, hogy hívjon, még ha az csak két nap múlva lesz.
Megdörzsöltem a fejem, majd csalódottan vettem észre, hogy a jégből már víz lett, ami már előszeretettel csöpög a lábamra, így inkább félre tettem a rongyot, s megpróbáltam Greta-t felhívni, aki viszont azonnal felvette, mintha egész nap ezt várta volna.
-Végre, hogy megtaláltad a telefonszámot!
-Sajnálom Greta, de mostanság nincs sok időm és a meleg elveszi az energiámat.
-Meleg? Itt zuhog az eső.
-De nem is otthon vagyok, hanem Texas-ban.
-Ugye vittél magaddal naptejet?
-Nem és azért nem, mert úgy sem vinne rá a lélek, hogy kimenjek a napra.
-Igyál sok vizet, de azért az ételt se hanyagold el.
-Jelenleg nincs más kívánságom, mint egy kávé, s egy hatalmas pofon.
-Mi a baj kincsem?
-Hatalmas őrültséget csináltam.-álltam fel és elindultam a garázs felé, hogy nehogy meghallja.
-Sok olyat csináltál, de most mit?
-Tudod van az a híresség, akit rühelltem, az a szőke hajú?
-Mi az, hogy már csak rühellted?
-Közben meg tudtam róla egy-két dolgot, s beláttam, hogy nem is rossz, csak én vagyok előítéletes.
-Mivel bántottad meg?
-A korával jöttem, s azóta szívjuk egymás vérét, de én le akarok állni vele, de ha beszélni kezdünk, akkor abból veszekedés lesz a vége, majd utána azt kívánom, hogy pofozzanak fel, amiért nem állítottam le magam.
-Hát erre tanítottalak én tégedet Rosabel White?!
-Sajnálom Greta, tényleg, de nem bírtam magamban tartani, s most már bánom.
-Ha haza jössz, akkor tartok neked egy alapos fejmosást, ifjú hölgy!
-Az jól jönne!-mosolyodok el.
-Viszont én leteszem, mert a húgodnak meg kell csináljam az uzsonnáját.
-Rendben. Puszilok mindenkit.
-Átadom. Szia!-köszön el, majd ki is nyomja a telefont
Visszaindulok a ház felé, de közben a nem rég megtörtént veszekedésen jár a fejem. Miért hazudok? Miért nem emelem fel a fehér zászlót és hagyom, hogy belém rúgjon, úgy ahogy én őbelé, csak kétszer olyan fájdalmasan? Miért vagyok ilyen előítéletes? Miért nem húzódok meg a sarokban, mint egy kisegér és hagyom, hogy az egérfogó elkapjon? Talán nem is nekem való ez a munka. Miért nem találták már fel az időgépet? Akkor minden könnyebb lenne.
-Minden rendben Rosa?-kérdi Shan
-Ühüm, csak sétálni akartam egyet.
-Hogy van a csuklód?
-Duzzadtan.-simítok végig a szóban forgó területen
-De, ha már itt tartunk, miért hazudsz?
-Tessék?-hökkenek le
-Miért hazudsz?-teszi fel újra a kérdést
Sziasztok! Sajnálom, hogy eltűntem, de most már itt vagyok és remélhetőleg szeptember négyig nem lesz ekkora kihagyás. Remélem tteszett nektek a rész, kommenteljetek, jöhet hideg-meleg. :)
-Figyelj. Ha nem tetszik, akkor szólj és beszélek Rae-vel, talán engedd.-suttogom
Izmai látványosan ellazulnak, majd egy kicsit megenyhült tekintettel veszi át a pólót közben pedig Shannon fürkésző tekintettel néz engem. Tisztában vagyok vele, hogy sejt valamit, de inkább legyintek és felvonszolom magam az emeletre segíteni Jackson-nak ugyanis ő pedig mindjárt lejön. Amikor benyitottam a szobába, ahol tartózkodott láttam, hogy telefonál, így inkább elindultam vissza felé, de ő fel állt, jelezve, hogy ne, majd gyorsan elköszönt.
-Miattam nem kellett volna aggódnod, inkább a rendező miatt.-somolygok
-Lehet.-ránt vállat
-Akkor ugye te most fogsz majd menni suliba, de aztán késni fogsz, ugyanis segítesz majd ellátni Shannon sebét?-kérdeztem meg a biztonság kedvéért, de ő csak bólintott
Kivettem neki egy vörös pólót, meg egy halásznadrágot, cipőnek pedig egy fekete vászoncipőt választottam. Fancsali arccal vette fel a ruhákat, így finoman megszólaltam:
-Nem tetszik?
-Ja nem, nem az, csak... Csak van egy gond otthon.
-Nem kell velem megosztanod, ha nem akarod.
-Igazából magam sem tudom, hogy akarom e.-mosolyodik el kínosan
-Családi ügyek vagy szerelmi élet?
-Az előbbi. Az anyám nincs jól. Nem jósolnak neki sokat.
-Miért nem kérsz egy kis szünetet és mész haza hozzá?
-Mert sajnos ez nem ilyen egyszerű. Így is csúsztunk, s nem akarnak még jobban. Minden vágyam haza menni, de ha haza is jutok, akkor nincs energiám semmire.
-Az édesanyádról van szó és ha már csúsztatok, akkor nem mindegy, ha még egy napot csúsztok? Esetleg kettőt?
-Nem hiszem.
-Biztos minden rendben lesz!-szorítom meg izmos vállát biztatóan, mire hálásan rám vigyorog és elmegy öltözni, én pedig magára hagyom, de az ajtóval szemben ott áll Jai, negédes vigyorral az arcán. A gyomrom görcsbe ugrott, s a számnak kesernyés íze lett. Na vajon most mivel akar elő állni? Hagyjam magam? Vagy megint a büszkeségem fog vezetni, ahogy őt is?
-Egyik nap seggfej vagy, a másik nap pedig segítesz? Mi vagy te, skizofrén?
-És te? Szintén elmondhatnám ezt én is!
-Rám miért?-köpi oda
-Velem köcsög vagy, másoknak, legfőképpen Shan-nek nyalsz.-nézek a szemébe
-Én legalább beszélek vele, nem úgy, mint te a papucsoddal.
-Képzeld, minden egyes nap beszélek vele és nem csak úgy, mint kolléga a kollégával, hanem úgy szerető a szeretővel.-állok meg előtte alig tíz centivel
-Ja és arról beszéltek, hogy mit vegyen neked a héten?
-Nem kis apám! Arról, hogy mennyire hiányzik a másik ajkának érintése, az ahogy a másik végig simít a testén, ahogy beszél hozzá. Hogy hogy ég az a terület ahol hozzá érünk a másikhoz.-suttogtam és végig néztem, ahogy szenved, Fájt látni, de mégsem hagytam magam.
-Míg te csak erről álmodozhatsz, én meg is tapasztalhatom. Igaz még hosszú idő, de neked talán még hosszabb.-hajolok oda a fejéhez, de aztán megérzem, hogy a csuklóm után kap és elkezdi szorítani. Fájni fájt, de még nem eszeveszettül.
Lassan a kezére vezettem a tekintetemet, majd diadalittas vigyort festettem az arcomra, miközben sírni akartam és végig néztem, ahogy az arcát elborítja a vörös köd, s csak az jár a fejében, hogy hol tud belém rúgni.
-Olyan vagy, mint egy kurva. Elbódítod a férfiakat, aztán pedig ott hagyod őket a francba. De engem nem fogsz. Mint mondtad, már idős vagyok a tiniket eljátszani, de én ezt büszkén viselem, ugyanis a te korodbeli lányok már nem tudnak semmit sem tenni, amivel elcsábíthatna, s ha mégis, akkor sem lenne olyan élvezetes, mint egy idősebb nővel, aki tudja is, mit kell tennie, nem várja, hogy megmondják.
-Akkor miért velem beszélgetsz, miért nem Shannon-nal?
-Azért, mert imádom szívni a véred, s várom, hogy mikor jelented be, hogy megtörtelek.-suttogja, majd ördögien felnevet és otthagy. Végig néztem, ahogy lemegy a lépcsőn, ahogy a járása azt sugározza, hogy közel jár a győzelemhez, s semmi sem állítja meg.
Én viszont közel állok ahhoz, hogy megtörjön. Olyanokat mondok neki, amik nem igazak, sértem őt, miközben tudja, hogy valójában nem akarom, ugyanis már nincs erőm ehhez. Ránéztem a csuklómra, ami vörös volt, s egy kicsit feldagadt, de nem éreztem, azt hogy fáj, hanem csak a saját szégyenemet éreztem, amiért a saját előítéletem irányított, hogy esélyt sem hagyott arra, hogy meg ismerjem személyesen is ezt a férfit, ne csak az interneten olvassak róla. Tényleg le kéne álljak. Végig simítok az érintett területen és a Jai hűlt helyére nézek.
-Köszönöm!-motyogom, közben pedig elmorzsolok egy könnycseppet
Lesétálok és előkeresem a táskámat, hogy elfedjem a csuklóm vörösségét az alapozóhoz fordulok, de szomorúan veszem észre, hogy kifogyott. Tudtam, hogy el kéne menjek a boltba venni! Beletúrtam a hajamba, majd a fagyasztóba megnéztem, hogy van a jégkocka, s hála istennek van. Előkerestem egy rongyot, amiben bele tettem öt darabot, majd a rongy végeit összefogva, a csuklómra szorítottam a jégkockákat. Jól esett a hideg a felduzzadt csuklómnak, így lehunytam a szemem. Sokak sürögtek forogtak a házban, de én csak a csuklómra koncentráltam, s folyamatosan azt néztem, hogy mikor akar lemenni a duzzadtság és pirosság, de semmi. Aztán amikor megszólalt a rendező kiléptem a konyhából, de összefutottam Marie-vel.
-Téged kereslek. Mit történt a csuklóddal?-veszi észre és azonnal alaposan szemügyre veszi
-Semmi, csak kicsit erősen bele vertem az egyik kilincsbe!-improvizáltam
-Kicsit?-hápogott
-Akkor nagyon?
-Jegeld, aztán a forgatás után meg szerzek neked egy fáslit.-mosolygott én pedig bólintottam, s kimentem a szokásos helyemre, a lépcsőhöz.
Tényleg erősen megszorította a kezemet, de ezzel is valamennyire észhez térített. Bocsánatot kéne kérjek, de sürgősen, de ha a közelébe megyek, akkor megint veszekedés lesz a vége és nekem a mai napon nincs energiám még egyet levezetni, én csak egy kávét akarok, egy hatalmas szendvicset és az ágyamat, meg a húgommal találkozni és végre beszélni Mason-nel. Mind a ketten már eszeveszettül hiányoznak, de talán a fiú azt várja, hogy felkeressem, s talán ezt is kéne tegyem. Előkotortam a zsebemből a mobilomat, majd azonnal tárcsázni is kezdtem Mason-t, de csak a hangposta jelentkezett. Vagy le van merülve, vagy ki van kapcsolva, de tőle mi mást várhatok? Ha én hívtam sosem vette fel a telefont, szóval ehhez már hozzá szoktam, csak azért fájt, hogy most sem várta a hívásomat.
-Szia Mason! Csak annyit szeretnék mondani, ha van időd, akkor kérlek, hívj fel!-mondtam, s már csak arra kell várjak, hogy hívjon, még ha az csak két nap múlva lesz.
Megdörzsöltem a fejem, majd csalódottan vettem észre, hogy a jégből már víz lett, ami már előszeretettel csöpög a lábamra, így inkább félre tettem a rongyot, s megpróbáltam Greta-t felhívni, aki viszont azonnal felvette, mintha egész nap ezt várta volna.
-Végre, hogy megtaláltad a telefonszámot!
-Sajnálom Greta, de mostanság nincs sok időm és a meleg elveszi az energiámat.
-Meleg? Itt zuhog az eső.
-De nem is otthon vagyok, hanem Texas-ban.
-Ugye vittél magaddal naptejet?
-Nem és azért nem, mert úgy sem vinne rá a lélek, hogy kimenjek a napra.
-Igyál sok vizet, de azért az ételt se hanyagold el.
-Jelenleg nincs más kívánságom, mint egy kávé, s egy hatalmas pofon.
-Mi a baj kincsem?
-Hatalmas őrültséget csináltam.-álltam fel és elindultam a garázs felé, hogy nehogy meghallja.
-Sok olyat csináltál, de most mit?
-Tudod van az a híresség, akit rühelltem, az a szőke hajú?
-Mi az, hogy már csak rühellted?
-Közben meg tudtam róla egy-két dolgot, s beláttam, hogy nem is rossz, csak én vagyok előítéletes.
-Mivel bántottad meg?
-A korával jöttem, s azóta szívjuk egymás vérét, de én le akarok állni vele, de ha beszélni kezdünk, akkor abból veszekedés lesz a vége, majd utána azt kívánom, hogy pofozzanak fel, amiért nem állítottam le magam.
-Hát erre tanítottalak én tégedet Rosabel White?!
-Sajnálom Greta, tényleg, de nem bírtam magamban tartani, s most már bánom.
-Ha haza jössz, akkor tartok neked egy alapos fejmosást, ifjú hölgy!
-Az jól jönne!-mosolyodok el.
-Viszont én leteszem, mert a húgodnak meg kell csináljam az uzsonnáját.
-Rendben. Puszilok mindenkit.
-Átadom. Szia!-köszön el, majd ki is nyomja a telefont
Visszaindulok a ház felé, de közben a nem rég megtörtént veszekedésen jár a fejem. Miért hazudok? Miért nem emelem fel a fehér zászlót és hagyom, hogy belém rúgjon, úgy ahogy én őbelé, csak kétszer olyan fájdalmasan? Miért vagyok ilyen előítéletes? Miért nem húzódok meg a sarokban, mint egy kisegér és hagyom, hogy az egérfogó elkapjon? Talán nem is nekem való ez a munka. Miért nem találták már fel az időgépet? Akkor minden könnyebb lenne.
-Minden rendben Rosa?-kérdi Shan
-Ühüm, csak sétálni akartam egyet.
-Hogy van a csuklód?
-Duzzadtan.-simítok végig a szóban forgó területen
-De, ha már itt tartunk, miért hazudsz?
-Tessék?-hökkenek le
-Miért hazudsz?-teszi fel újra a kérdést
Sziasztok! Sajnálom, hogy eltűntem, de most már itt vagyok és remélhetőleg szeptember négyig nem lesz ekkora kihagyás. Remélem tteszett nektek a rész, kommenteljetek, jöhet hideg-meleg. :)
Luna Moon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése