II.

New job, new home

Megálltam a hatalmas épület előtt, ahol az autók csak sürögtek-forogtak mindenfelé, ahogy az emberek, mindenki beszélt a másikhoz headseten keresztül, vagy esetleg élőben, de leginkább csak olyan embereket láttam, akik a modern dolgokat használták, a szokásos helyett. Körbetekintettem a hatalmas területen, mígnem megtaláltam azt a helyet, ami miatt tulajdonképpen idejöttem, s sebes léptekkel közeledtem a sor felé, ahol lányok sokasága vinnyogott és áradozott arról, hogy lehetséges ők fognak segíteni a stylistoknak minden idők legjobb filmjében, ahol minden idők három legjobb színésze fog szerepelni. Szerintem tudni sem akarom, hogy szerintük ki az a három, de inkább rájuk hagyom. Ha el akarok költözni, akkor kell a munka, s most jelenleg az érdekel legkevésbé, hogy kiket fogok öltöztetni. Amint beértem a sor végére az előttem lévő lány azonnal hátra fordult, s megcsodálhattam anyám hasonmását. Szőkés haj, zöld szemek, pisze orr, szeplők, telt ajkak, hófehér bőr, francia manikűr, tökéletes alak, az a ruhákban járkáló típus, főleg azoké a ruháké, amik rettentően testhez simulnak, mint például a mostani fehér ruha, ami a térdéig ér és márkás tűsarkú cipő, haja szögegyenesre vasalva fekete műbőrtáskája valószínűleg tele van sminkes cuccokkal. Szép lányvolt, nem tagadom, de volt egy olyan érzésem, hogy az agya helyén csak sötétség telepszik, ami pár másodperc múlva be is igazolódott, amint megszólalt vékony, egérhangján.

-Szia! Ashley vagyok.-villantja meg már természetellenes hófehér fogsorát

-Rosabel vagyok!-erőltetek magamra egy vigyort

-Milyen különleges neved van. Ez tetszik. Lehet, hogy megváltoztatom erre a nevemet.-tűnődik el 

-Csak úgy?-döbbenek meg

-Ha így fog alakulni, akkor ez lesz a negyedik változtatás.-bólint

-És akkor mi az eredeti keresztneved?-érdeklődöm meg

-Ashton. Ne tudd meg milyen volt úgy élni, hogy mindenki első hallásra azt hitte, hogy fiú vagy.-forgatja meg a szemeit, de amint meghallja a nevét, már bárgyú mosollyal az arcán megy be az ajtón, ahol most kiderül, hogy van e érzéke a ruhákhoz, mert a mostani beszélgetés után nem sokra számíthatok. Körbenéztem, aztán megláttam egy lány csoportot. Mind fehér pólóban voltak, s egy lakókocsi mellett álldogáltak aztán valaki elvisította magát, miszerint valaki az említett irányban van és mint akik a maraton akarják megnyerni megiramodnak, visítanak, mire befogom a füleimet és elkezdek azon gondolkodni, hogy mégis ki az az ember, akiért így lehet visongani. Jó Demi Lovato-ért szívesen sikítanék én is így, de egy színész miatt nem hinném. Az a bizonyos híresség nem akart előjönni, így én nem tudtam megnézni, hogy kicsoda, vagyis hát megtudtam volna, csak akkor kikellet volna állnom a sorból és oda menni, de nem tudom, hogy mikor hívnak be, így inkább nem kockáztatom meg. Inkább vártam csendben, vártam, hogy behívjanak, és néztem, ahogy a csalódott arcok elsuhannak mellettem, s köztük volt Ashley-é is. Hát ezek szerint még sem volt elegendő a tudása. Kíváncsian vártam, hogy mikor nyitják ki annyira az ajtót, hogy belessek, kik ülnek bent, s mint kell odabent csinálni, de egyszerűen nem sikerült, mert akik kijöttek, pont annyira nyitották ki az ajtót, hogy kiférjenek és utána rögtön be is csukták. Miután már ott álltam már legalább háromnegyed órája, a szám kiszáradt, már fájt a fejem, ahogy tűzött a nap, s már úgy voltam vele, hogy inkább hazamegyek, mert mindjárt összeesek, amikor egy öblös hang kimondta a nevemet. Nagy levegőt vettem, aztán szapora léptekkel elindultam előre a hűvöst nyújtó helyiség felé, de ott aztán megláttam két izomembert, akik megállítottak, vagyis az egyik csak akart, de a másik szó szerint belökött, aminek köszönhetően, majdnem beestem egy nő elé. Haja egy elegáns konytba volt összefogva, egy kék blúzt viselt, nyakában egy ezüst nyaklánc, fülében pedig apró fülbevalók. Miután befejezte az írást, rám nézett és felállt a székéből és elém sétált. Fekete csőnadrág, s szintén fekete magassarkút viselt, így pár centivel magasabb volt, mint én, amitől talán még tekintélyt parancsolóbb lett, de ez azonnal eltűnt, miután rám mosolygott. Alaposan végig nézett rajtam, aztán egy aprót bólintott, majd visszaült a székébe és intett, hogy én is üljek le.

-Szóval Rosabel. Marie mondta, hogy valószínűleg csak nyárra kell az állás, szóval nálad másképp kell néznem a dolgokat.-dől hátra, de a tekintetét az enyémbe fúrja-Akkor először nézzük is a papírokat, majd utána nézem meg, milyen lennél gyakorlatban.

-Gyakorlatban?-ráncolom össze a szemöldököm

-Meg mondom, hogy milyen eseményre kell felöltöztetned egy próbababát és, ha sikerül, akkor megvan az állás.-magyarázza el, aztán a kezét nyújtja az irataimért, amit azonnal oda is adok neki

Kínos csöndben telepedik ránk, én idegességembe az ajkamat rágom és a lábamat rázom, ő pedig néha felhümmög, aztán egy rövid ideig rápillant, majd vissza az iratokra. Éreztem, hogy a papírok már valamilyen szinten meggyőzték, de látni lehetett rajta, hogy egyre kíváncsibb arra, hogy hogy teljesítek gyakorlatban. Már csak attól kell féljek, hogy milyen eseményre kell felöltöztetnem azt a babát... Leteszi az összetűzött köteget, majd rám néz, s balra biccent, miszerint mehet a gyakorlat. Elindultam utána, majd egy ruhákkal teli szobában találtam magam, s én csak ámultam. Mégis honnan szereztek ennyi ruhát, ennyi méretben? 

-Na szóval az esemény. Egy átlagos nap van, s be kell mennie egy meghallgatásra mondjuk. Kényelmes legyen az összeállítás, de mégis csinos. Csak pasztell színeket használhatsz.-adta meg a szabályokat, mire bólintottam.

Ránéztem a ruha nélküli babára, majd elkezdtem a pasztell színű ruhadarabok közül válogatni. Az első dolog amit megláttam, az egy halvány rózsaszín csőfarmer volt, amit azonnal megragadtam és letettem a baba melletti asztalra és folytattam a keresést. Aztán találtam egy bővebb fazonú fehér pólót, melynek a háta csipke volt azt is megfogtam és a mellette lévő púder színű vékony kardigánt, s most jöhettek a cipők. Alaposan megnéztem őket, aztán mivel nyár van kivettem a sok közül egy fehér sarut és odalépkedtem az ékszerekhez. Már csak egy nyaklánc kell és jöhet az öltöztetés. Sebesen kerestem valami szolid, mégis szép darabot, ami nem volt túlságosan hosszú, de rövid se. Kihívásnak az jó volt a sok színes darab között, de én nem adom fel! Éreztem, hogy mindjárt megtalálom a keresett darabot, majd a kezembe akadt egy ezüst nyaklánc, amin egy közepes méretű szív medál lógott le, ami egyszerűen tökéletes volt. Letettem azt, is majd neki láttam öltöztetni a babát, ami nehezebb volt, mint gondoltam és megsajnáltam azokat az embereket, akik ezt csináljak nap, mint nap. Ránéztem a nőre, aki idegesen nézett az órájára, aztán leesett, hogy ez időre megy. Na ez jó. Még gyorsabban rángattam fel a műanyagra az anyagot, majd aztán büszkén néztem a művemre. Szerintem nem is lett olyan rossz. Kényelmes, de mégis csinos, s pasztell színeket használtam. A vörös hajú nő mosolyogva állt mellém, majd megpaskolta a vállamat.

-Szép munka Rose. Fel vagy véve.-kacsint rám, mire egy hatalmas szikla gördül le a szívemről

-Köszönöm.-mosolyog rá hálásan

-De mivel az elején elmaradt a bemutatkozás, így most teszem meg. Rae Swan vagyok.-nyújtja jobbját, amit el is fogadok

-Rosabel.

-Rendben. Akkor most el is mondanám, hogy hogy lesz a holnap. Reggel nyolcra bejöttök Marie-vel és körbevezet téged, majd aztán bemutat a szereplőknek, hogy tulajdonképpen kiket is kell öltöztetni. Utána, pedig megkapod azt a személyt, akinek segíteni fogsz, aki nagy valószínűséggel a barátnőd lesz, s vele együtt öltöztetitek a két főszereplőt.

-Értem.-mosolygok bárgyún

-Most pedig sipirc, mert nekem még rengeteg dolgom van.-vigyorogva kezd el terelgetni kifelé, de aztán megállok.

-Nem is kell odaadnom a rajzaimat?-kérdem

-Ha akarod oda adhatod, s amint lesz időm meg nézem őket. 

Kihalásztam a vaskos mappát, majd elköszöntem Rae-től és boldogan kilépkedtem az épületből, egyenesen a hőségbe. Halkan felkacagtam, aztán megláttam Marie-t, s rögtön megiramodtam felé, aki tárt karokkal várt, majd szorosan megöleltem a rég nem látott barátnőmet.

-Ahogy látom Rara felvett.-kuncog

-Igen.-bólogatok 

-Akkor ezt most ünnepeljük meg egy fagyival, utána pedig szépen közlöd a családoddal, hogy költözöl.-kacsint, majd kacagva elindulunk a legközelebbi fagyizó felé

***

-Megjöttem!-kiáltottam, mire anyu kidugja a fejét a nappaliból 

-Mégis hol voltál Rosabel?-teszi csípőre a kezét

-Állásinterjún, ahonnan sikeresen ki is jött.-adott nekem pacsit Marie

-És melyik cég?-vidul fel, mire megrázom a fejemet

-Stylist leszek. Már holnap kezdek.

-Tessék?!-kerekednek ki a szemei

-Jól hallottad anyu. Többé nem csinálom azt, amit te akarsz.-nézek a szemébe

-Hogy merészelted? Tudod, te hogy hány cég vett volna fel szívesen? Csak egy szavadba kerül, s már van munkád.

-Már bocsánat, hogy beleszólok Ginger, de a lánya huszonkét éves. Most már nincs joga megmondani, hogy mit csinál az életében kivéve, ha olyan esetről van szó.-áll mellém Marie

-És te komolyan jobban szeretnél ruhákat aggatni minden féle hírességre?

-Igen anya. Szívesebben csinálom ezt, mint a papírmunkát.

-És most mit kezdesz? Azt akarod, hogy az apád ordítson veled?

-Ginger. Én ajánlottam neki az állást.-sétál le apu hozzánk

-Stephen. Pont te?-sápad le anyu

-Miért nem tudod elfogadni, hogy a lányod nem akar papírokat aláírni? Hogy ő szívesebben ad tanácsokat másoknak öltözködéssel kapcsolatban? Neked is sokszor segített ilyen téren.

Anyám szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta, aztán feladva az egészet feltrappolt a háló szobájába. Apára néztem, aki szomorúan legyintett egyet, majd mondta, hogy kezdjünk el pakolni. Mi csendben felmentünk a hálómba és megfogtam a táskáimat párat pedig Marie, majd beraktuk a kocsijába. Csüggedve visszamentem a házba és elköszöntem Greta-tól, majd elindult a húgom szobája felé. Aranyosan játszott a plüsseivel, de amint meghallotta az ajtó nyikorgását rám kapta csillogó szemeit, de ő is elszomorodott,a mint meglátta keserű arcomat. Legszívesebben megfognám és elvinném őt is. 

-Megint elmész, ugye?-suttogja

-Katie. Muszáj. Neked is jobb lesz. Nem kell hallanod, ahogy anyuékkal veszekszünk.-ölelem magamhoz

-De ugye minden nap beszélünk?

-Minden nap.-lehelek csókot a homlokára, majd egy utolsó ölelés után lesétáltam az autóhoz

Szomorúan beültem az anyósülésre, mire Marie rátaposott a gázra, majd elindultunk a belváros felé. Hát akkor viszlát régi otthon. Szia új otthon! 

Meg is hoztam az új részt. Hát mit ne mondjak, az első nekem jobban tetszett, de ennyi tellett ki tőlem. Nagyon örülnék a komiknak, szóval bátran írjatok. A következő rész jövőhéten érkezik :*

Luna Moon